Oldalak

2010. május 5., szerda

Lyoni csirke

Hétvégén új csirkereceptet próbáltam ki, a kedvenc szakácskönyvemből. Ez az anyukánktól lenyúlt, A család szakácskönyve, aminek a jó recepteken kívül nagy előnye, hogy minden recept címe mellett rajzolt menyecskefejek számával jelzik, hogy mennyire kell tapasztalt szakácsnak lenni az elkészítéséhez. De nézhetnénk úgy is, hogy hány szakács kell hozzá, ha mindegyik kicsit ért valamihez a konyhában. Egyébként ennyi év tapasztalatával a hátam mögött már nincs szükségem a nehézségi fok ismeretére, de viccesek a fejecskék, mivel Réber László rajzolta őket, akinek a rajzairól ráadásul Janikovszky Éva könyvei jutnak az eszembe, már ezért is felvidítanak.
Szóval a recept: 1 evőkanál vajon üvegesre párolunk egy evőkanál (én inkább egy fejnyi) reszelt vöröshagymát. Rátesszük a 1,5 kilónyi, feldarabolt csirkét (én két egész csirkemellet használtam, kicsontozva, felcsíkozva), megsózzuk, és nagyon kevés vízzel puhára pároljuk. Aztán beleöntünk 2 dl tejfölt, néhány percig együtt pároljuk, végül belekeverünk fél citrom levével elkevert 2 tojássárgáját, amivel már nem forraljuk, csak melegítjük, nehogy a tojás összekapjon. Rizzsel tálaljuk.

Nos, ez mindössze egy menyecskefejes recept, és szinte tökéletesen sikerült is végrehajtanom, és ha valaki azt hinné, hogy a végén felforraltam véletlenül, hát téved, mert gyönyörűen belefőztem a tojásos löttyöt, takarékon. Azt csak egy viccbeli szőke nő-fejjel jelölt recepttől várhatnánk el, hogy azt is írja elő, hogy a végén zárjuk el a gázt. Lezártam a sütőt, ahol a rizs párolódott, lezártam a gázt a másik fazék alatt, amiben két csirkecombot főztem egy olasz szószos, tésztás egytálételhez, és nem zártam le a lyoni csirke alatt, majd mint aki jól végezte dolgát, bevonultam a szobába. Előbb kellemes illatok szálltak be, azt hittük, kintről, a nyitott ablakon át, aztán a párom megjegyezte, hogy valaki odaégette az ebédet, és aztán kimentem a konyhába, és rájöttem, hogy én. Nem volt menthetetlen, de ezek után az odasületlen részek is úgy néztek ki, mintha valami bizarr tojásos nokedlit főztem volna, nokedli helyett csirkehúsdarabokkal. De, finom volt. :)
Szóval bárki bátran kipróbálhatja, ha változatos csirke elkészítési módra vágyik. Ja, igen, a recept négy személyre szól.


Sőt, ugyaninnen még egy, hamarjában, amit még sose rontottam el. :)
Ez a görög csirke, amihez két csirkét számol négy főre, amiket egészben hagyva belül megsóz, majd kívülről megkeni az alábbi mártással, és roston, vagy sütőben 25 percig párolja, majd megfordítja őket, és ugyanezt elvégzi a másik felükkel is. Mi annyit szoktunk variálni, hogy feldaraboljuk a csirkét, és a csontos felével lefelé lerakjuk a tepsibe, így nem kell forgatni, csak megkenni, és megsütni. Ha kicsit elsokalljuk a mártást, akkor még kockára vágott krumplit is szoktunk a tepsibe tuszkolni, és arra öntjük a maradékot, így egyben kész a köret is, de krumplipürével is nagyon jó.
A mártáshoz pedig megint csak hagymát kell reszelni, amiről ennek a receptnek az első kipróbálása előtt nem is gondoltam, hogy rosszabb, mint apróra felvágni, de mégis. Tehát, egy nagy fej vöröshagymát lereszelve megpirítunk pár kanál olajon, majd hozzáteszünk egy kis doboz paradicsompürét, 2-3 gerezd tört fokhagymát, kis cukrot, sót, 1 mokkáskanál mustárt, és 1 evőkanál borecetet (amit egyelőre csak emiatt a recept miatt tartok itthon), és kevés vízzel, lefedve, lassú tűzön kb. 15 perc alatt mártás sűrűségűre forraljuk.

Jó étvágyat! :)

Folt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése