Miss Marple

Elkészültem Zsuzsi hastáncos-fellépős cucc szállító-óriás táskájával.

Hogy hogy jön ide Miss Marple?

Hát mert töltetlenül nem fix-en merevek a táska oldalai, így az első fényképen határozottan az öreg hölgy szőnyegtáskájára emlékeztett a formája:

A bélésből csak az anyag látszik a következő képen, harsány narancssárga, tenyérnyi gerberákkal (aki a zsebelosztásra kíváncsi, nagyítsa ki az előző poszt idevágó képét!):

A méreteket szemléltetendő /43x33x23/ (és hogy teljes formájában is kibontakozzon a fényképeken a táska) kettő díszpárnát raktam bele, simán elfértek, nem kellett szuszakolni:

Ilyen az eleje:

(az egyik díszpárnám kicsit puhább töltetű, ezért a bal oldal roggyantsága)

Oldala zsebbel:

Háta, cipzáros zsebbel:

A talpa, sűrűbb tűzésekkel, belül plusz egy réteg táskamerevítőt is kapott:

Itt és az oldalnál látszik, hogy tulajdonképpen két anyaggal dolgoztam, mert a nagyobb felületeket kiadó, bútorvászon jellegű anyag sajnos nem adta ki az összes szükséges alkatrészt.

A tetején pedig látható, hogy én még ilyen szépen cipzárt nem tudtam bevarrni, mint ide:

Most aztán mehet a hastáncos fellépni, stílusos táskával, amibe (remélem!) minden holmija belefér!

Én meg előszedem a farmeros dobozokat, és egy Zsuzsitól kapott megbízással...

Folt. köv.

Luca széke

Ja nem, Zsuzsi táskája! :o)

avagy Sziszifusz mindenhova beteszi a lábát...

Tavalyi szülinapunk óta halogatódik nálam ez a terv, miszerint Zsuzsinak kéne egy naaaagy táska a hastáncos fellépő cuccokhoz. A méret a jól ismert teszkós, coopos stb. óriástáskák. Csak azt beszéltük meg, hogy legyen teteje is, cipzáros.

Kb. két hete bajmolódom vele, nem mintha bonyolult lenne, csak alig tudok rá negyed-, fél órákat lopkodni.

Elég sok részletet kellett azért kidolgozni benne, lassan alakulgat, már csak össze kell állítanom.

Mert kérem a bélésen négy letűzött zseb (sárga kockás vászonnal stircelve), egy bevágott, cipzáras zseb, egy palack és egy esernyőtartó segíti az organizált berakodást.

A külső részen egy oldalzseb, és szintén egy bevágott, cipzáras zseb, valamint cipzár a tetejében és rengeteg tűzés adott egy-egy alkalomra aprólékos munkákat (na meg nagy "kedvencem" a pántvarrás).

Rendes foltvarró láncvarrásban varr:

Még akkor is, ha táska alkatrészeket állít épp össze:

Valamint egy kép, és a recept hozzá új konyhai kedvencemről, mert ebben a témában is régen írtam:

Kelt muffin:

5 dkg élesztő

2 evőkanál cukor

2,5 dl tej

50 dkg finomliszt

5 dkg vaj

1 kiskanál só

1 tojás

Az élesztőt a cukros tejben felfuttatjuk, a liszttel és a felolvasztott vajjal összedolgozzuk, és megkelesztjük. Ezután belisztezett gyúrólapon 3 centi vastagra nyújtjuk, majd pogácsa szaggatóval karikákra vágjuk.

Egyenként kicsit megsodorjuk és a muffinforma mélyedéseibe tesszük. Tetejüket tojással megkenjük, előmelegített sütőben közepes lánggal (200°C, légkeveréses sütőben 175°C) 30-35 percig sütjük.

Mint fentebb is látható, az én verzióm messze nem muffin alakú... valamint tunningolt.

Módosításaim (a receptben is volt pár apró, de azt már eleve úgy írtam le, ahogy nekem jobban bevált):

Lisztezett deszkán 1,5 centi vastagra nyújtjuk, félbe hajtjuk, szétnyitjuk, és megkenjük tojással az egészet. Ezután a felezőig megszórjuk apróra vágott szalonnával (bacon, sonka, kolbász, kinek mi tetszik!) és reszelt sajttal (5-10 dkg bőven elég). Egymásra hajtuk a két felet, kicsit megnyomkodjuk kézzel, aztán tetszés szerinti formára vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, megkenjük tojással, és a fentiek szerint sütjük.

Én először kockákra vágtam, utána óriás félholdakat szaggattam belőle, most keskeny csíkokra vágtam, bár utóbbiak hajlamosak eldőlni, de akkor sincs gond, ugyanolyan szépen megsülnek.

Most megyek és húsz egész percet varrással töltök, hogy az a szegény táska is elkészüljön valamikor. :o)

Folt. köv.

Köztes varrás

... megint. Lehet, hogy halogató rossz szokásom kisugárzik, és másokon keresztül a kezemre dolgozik? :)

Egy melegítőfelső javítására kértek meg. A cipzár szétjön, de mivel a tulaj levarrta az eleje széle alátéteit, azt mondta, hogy a cipzár kibontása nem jöhet szóba, inkább varrjuk össze az elejét az aljától a Puma alattig, hogy belebújós legyen.

Hát, én nézegettem, de nyilván a cipzár felett képtelenség összehúzni az anyagot. Először arra gondoltam, hogy egy keskeny fekete csíkkal fogom eltakarni a cipzár alsó részét. Aztán jobb ötletnek tűnt, ha az alátét tűzésvonaláig kihozom a takaró darab szélét, és azt terveztem, hogy a felső szélétől felfelé majd széles díszítő öltéssel hangsúlyozom tovább a vonalat. De aztán ez nem tűnt olyan jónak...

ööö, nem! :)

Krisztivel megszavazva tovább bővítettük a tervet, így végül teljes hosszára passzdarabot kapott az eleje középrész. Nem a legszebb javítás, ami kikerült a kezem alól, de azért mégis megmentettem egy melegítőfelsőt a kidobástól!

uppsz,  nem is teljesen szimmetrikus

Na, akkor megint vissza a macikhoz!

Folt. köv.

Manósziszifusz

Mivel különösebb terv nélkül, csak a szükséges méretek tudásával vágtam bele ebbe a hátizsák projektbe, alaposan megizzasztott. Mindent menet közben találtam ki, emiatt aztán volt, hogy bontanom kellett. De azt hiszem, végül megérte.

Ilyen lett:

Mivel eredetileg felülre körben összehúzós záródást terveztem, hozzáadtam a magassághoz, amire végül nem lett volna szükség, de szerencsére Csilla nem bánja, hogy magasabb lett, mint eredetileg terveztük.

a teteje leffentyű is zseb

egyszerű záródás

a háta, centiken múlt, hogy itt nem találkozik pontosan a házikó

itt még gomb nélkül a gombazseb, és látszik a kész zsákon oldalra kerülő cipzáros zseb is

kész gombazseb, a gomblyuk alatt levő fehér pöttyhöz választottam a gombot

az oldalzseb

Most  jöhet a morgó medvés változat...

Folt. köv.

Közbevetőleg

Miközben készül a manós anyagból a hátizsák (hamarosan mutatom), a kezembe akadt egy félbemaradt maradék-feldolgozás, hát gyorsan befejeztem.

A rózsaszín szoknyácska fehér részéből a felhajtáskor levágtam egy csíkot, és valamiért nem dobtam ki. Nézegettem, és rájöttem, hogy hasonlít a Pinteresten látott, pólókból készített fonalakhoz. Nyilván ekkorka darabból nem fogok lábtörlőt horgolni, de egy kis karkötőt simán.

sima láncszemsor

Meg is történt, akár magamnak is jó lett volna, de inkább szorosra kötöttem, és a végeket elvarrtam belülre dugdosva. Mivel máris Laurára gondoltam, előszedtem fehér virágocska formájú flittereimet, és felvarrtam jónéhányat rá. Így már elég szép lesz a kis huncut tündérkének.

Vissza a hátizsák gyártáshoz, azzal...

Folt. köv.

Pasis ajándék

Irodában dolgozó születésnaposnak rendelték tőlem ezt a régimódi karvédőt. Remek ötlet, szerintem. Az ajándékozó felesége pedig, aki közvetítette a rendelést, mindjárt a saját férjének is kért egy párat. :D

Z majdnem önként modellkedik, én kértem meg rá, de fehér ingért már magától ment el...;)

nem tudtam eldönteni, melyik a helyes használat...

Feltartott még néhány farmerjavítás is, de hamarosan a manókkal és macikkal...

Folt. köv.

Tripla öröm

Első körben géppel steppeltem a kis kockás takarót, még jól is sikerült, olyan kellemes paplan jelleget adott neki a tűzés:

Ami a hátoldalon tetszett is, végülis a három réteghez elég ennyi rögzítés, és még kellemesen puha maradt az egész.

Viszont a színoldalon épp az nem tetszett, hogy megosztja a mintát az átlós vonalazás:

Ezért ragadtam még tűt, és kézzel a négyzetek közepén kézi varrással is megöltögettem egy-egy pontot, no meg a tizenhat foltos blokkokban kilenc érintkezési pontot, hogy ott jobban tagolt legyen a felület:

A végeredmény pedig tényleg tripla örömöt okozott, mert ma átadtuk, és tetszett az apukának, nekem is tetszett /hogy kész...:o)/, és a kedvenc könyvemből is újabb rég kinézett mintát valósítottam meg.

(Bejus! nem lett piros szegély, mert steppelés előtt összevarrtam kifordítva, aztán bevarrtam a kifordítónyílást, így nem kellett külön szegnem. Ilyen pici daraboknál mi általában így varrjuk.)

Most pedig rég tervezett ajándékkal, és Zsuzsi által kiadott apróságokkal...

Folt. köv.

Majdnem kész

Géppel már megsteppeltem, de aztán igényt éreztem, hogy kézzel még itt-ott megtűzzem. :o)

De lehet, hogy csak azért, mert kellemes alatta üldögélni...

Folt. köv.

Hogy jön egyik projektből a másik?

Dzseni karácsonyi blúzának anyagából nem sok maradt, hát gondoltam, gyorsan el is használom.

Két szélesebb, és két keskenyebb téglalapot szabtam ki belőle, ezekből egy csövet varrtam, és rájöttem, hogy szoknyának rövid is, átlátszó is. Sebaj, gondoltam, keresek valami hozzáillő anyagot, amiből egy hosszabb alsó szoknyarészt varrok alá, és kész is. A rózsaszín anyagaim, bár egyre többen vannak, amit továbbra is csodálkozva nézek, de sajnos árnyalataikban nem nagyon szeretnek együtt mutatkozni. Egyetlen egyet találtam, ami jól ment hozzá, egy anyukánknak varrt, szeretett, de már szanálásra került ujjatlan blúzt.

a gallér felvarrásán látszik akkori amatőrségünk

Közben viszont találtam még egy vastagabb, fehér anyagot is, ami jól passzolt hozzá. Itt jött a tanakodás, hogy melyiket használjam, vagy akár mindkettőt, és háromrétegű szoknyát varrjak-e. Végül úgy döntöttem, hogy a fehérből sok van, így két darab, kétrétegű szoknya lesz, nagyjából egy sémára. Na, így csinálok én magamnak dupla munkát...

El is készült mindkettő, a csillámos nagyon cuki lett, a franciakockás viszont rendetlenkedik. Menet közben jutott eszembe, hogy miért is utáltuk ezt varrni már először is: a mintája el van csúszva a száliránytól. Én persze minta szerint szabtam... Na sebaj, a csillámos megy a Meskára, a másik meg Krisztihez, ennyi keresztlány mellett nem árt talonban tartani egy-egy szoknyát. :)

cukiság

szinte tökéletes...

Most megint két rendeléssel...

Folt. köv.

Kockázok tovább

Másodikán végre varrhattam tovább a kistakarót, kivételesen hűen követtem az előírásokat, és három árnyalatba (világos-közepes-sötét) válogattam az anyagokat. Első körben világosakat szabtam, és össze is varrtam kettesével, ahova világos-világos foltok kellettek:

Utána kiszabtam a sötéteket is, és a vegyes párosokkal kitöltöttem az üres helyeket:

Összevarrva mindig kicsit összeugrik a munka :o)

Ezért aztán megszavaztunk rá Zsuzsival egy keretet, ebből a választékból:

A bal szélsővel...

Folt. köv.