Első körben géppel steppeltem a kis kockás takarót, még jól is sikerült, olyan kellemes paplan jelleget adott neki a tűzés:
Ami a hátoldalon tetszett is, végülis a három réteghez elég ennyi rögzítés, és még kellemesen puha maradt az egész.
Viszont a színoldalon épp az nem tetszett, hogy megosztja a mintát az átlós vonalazás:
Ezért ragadtam még tűt, és kézzel a négyzetek közepén kézi varrással is megöltögettem egy-egy pontot, no meg a tizenhat foltos blokkokban kilenc érintkezési pontot, hogy ott jobban tagolt legyen a felület:
A végeredmény pedig tényleg tripla örömöt okozott, mert ma átadtuk, és tetszett az apukának, nekem is tetszett /hogy kész...:o)/, és a kedvenc könyvemből is újabb rég kinézett mintát valósítottam meg.
(Bejus! nem lett piros szegély, mert steppelés előtt összevarrtam kifordítva, aztán bevarrtam a kifordítónyílást, így nem kellett külön szegnem. Ilyen pici daraboknál mi általában így varrjuk.)
Most pedig rég tervezett ajándékkal, és Zsuzsi által kiadott apróságokkal...
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Így is nagyon szép! Imádom ezeket kockás a puklikat!
Megjegyzés küldése