A mézes-mustáros csirke, és a szilvás pite

Bevett szokásunk, hogy a bolti formában kipróbálunk új ételeket, amik, ha megtetszenek, legközelebb többnyire már saját változatban készülnek el. Lasagne-t is csak egyszer sütöttünk dobozból, azóta, ha sor kerül rá, saját gyúrású tésztával, és a bolognaihoz hasonló, csak részben tejszínnel főzött raguval készül. A bolognai, ha már szóba hoztam, szintén egyszer készült fix-szel, aztán kikísérleteztük a saját receptet. Bár semmi kifogásom a félkész ételek ellen, ahogy azt már valamelyik régi háztartási könyvemben is olvastam, ezek megkönnyítik a dolgozó nők otthoni munkáját, tehát, ami finom, nem méregdrága, és spórol az időmön, azt bizony megveszem. A fent említett esetekben például semmivel sem tart tovább, és jóval olcsóbb, ha házilag készülnek az ételek, az elejétől a végéig.

Tésztákhoz, húsokhoz már többféle üveges mártást kipróbáltunk, több gyártótól, és nagy kedvenccé vált az édes-savanyú, némi otthoni kiegészítéssel, mi szeretjük, ha kicsit sós is, vessetek meg bátran! :o)
A mézes-mustáros csirke is olyan csábítóan hangzott, hogy kipróbáltuk. Üvegesből igen finom, Kriszti fix-szel is próbálta, de ott már vicces volt a felhasználási javaslat, ugyanis a fixen kívül mustár is, méz is kellett hozzá. Ezek után mi lehetett a fixben? :o)
Na, én most kipróbáltam tehát ezt a receptet is segédanyagok nélkül. Megpirítottam a csirkemell darabkákat, lisztet szórtam rájuk, felöntöttem tejszínnel, majd, egy kis só után, a mustárt, és a mézet óvatosan, felváltva addig adagoltam hozzá, míg el nem értem a kívánt ízt. Nagyon finom lett, és nagyon gyorsan elkészült. Rizst főztem hozzá, dobozost, mert az hamarabb kész van, mint az otthon főzött. Bár ez nem mindegyik fajtára igaz, van, ami ugyanannyi idő, de a 10-12 perces változatnak azért barátja vagyok.

Mivel időközben időjárásilag is beköszöntött az ősz, legalábbis már voltak őszi napok, újra előkerült a szilvás tea, és eszembe jutott, hogy megint szilvás pitét süssek. Zolinak persze sütöttem almást, de magamnak megint a gyors, és egyszerű szilvásat, idén ilyen gömbölyded, Angelino szilvákból:


Pite, sütés előtt:


Pite készen:


Egy csík levágva, összehajtva, egy tányéron milyen mutatós lenne, kiegészítve egy kis tejszínhabbal, vagy egy gombóc vanília fagyival...


Na de, kézmosás, és vissza a varráshoz! :o)

Folt. köv.

Játék 108 kockával

Zsuzsi megkért a keresztelő előtt, hogy varrjak neki egy kisfiú takarót. Sajnálatos tény azonban, hogy négy délelőtt nem tudtam elkészülni vele. Pedig kaptam fűhöz-fához, (lehet a vargához kellett volna szaladnom), fogtam az ollómat és gyorsan nekiestem négy férfiingnek. A második nap beláttam, hogy ezzel nem készülhetek el, előkaptam a gurulóvágót, és nekiestem másik anyagoknak, hátha... Nos, az sem sikerült. Szerencsére Zsuzsi tarsolyában volt mentőötlet, amivel el is készült. Nekem meg maradt két elkezdett projektem. Ennyi UFO (angol rövidítés a befejezetlen darabokra) még sosem volt nálam, így máris próbálom behozni a lemaradásokat, legfeljebb nem Árminnak, hanem a meskára készülnek el.

Ki is szabtam a szükséges négyzeteket, megvarrtam a felezett háromszöges foltokat, elkezdtem kirakózni, Zsuzsival msn-en és email-en küldözgetett fényképekkel konzultálva.

Ilyeneket lehet kirakni, sőt még ezerfélét, de a térdem már nem bírta a hajolgatást tovább, és a türelmünk is elfogyott, viszont közeledtek az álláspontok, és a végén megegyeztünk. :o)

Végül a befutó, többszöri újraértékelés és szavazás után:

Nektek melyik tetszik? :o)

Én mindenesetre összevarrom, aztán máris átadom steppelésre és hátlapozásra...

Vagy megkímélem Zsuzsi szintén véges varróidejét, és befejezem magam. :o)

Mindenesetre...

Folt. köv.

Keresztelő és ajándékok

Most több, mint egy hete, hogy minden ajándékot időben (az utolsó pillanatban) befejeztem, aztán összepakoltunk, és fél országot bejártunk múlt hétvégén.

Szombaton anyukánk névnapját ünnepeltük otthon, Eplényben, aztán párommal továbbutaztunk Bajára, hogy megkeresztszülősödjünk. Vagy el... Meg is történt.
Mentünk a templomba (igen, Gréti Pikachu-s hátizsákkal, nem tudjuk, mire is számított, hogy azt mindenképpen el kellett hoznia magával):


Szépséges keresztlánykánk, indulás előtt, itt még nagy vidoran, de a keresztelés nem tetszett neki ennyire, a kis boszorkának :o)


Itt meg én a gyönyörű keresztfiammal, a keresztelőn, kicsit látszik Zoli is Grétinkkel:


Gréti tudja, hogy kell maga köré gyűjteni a pasikat (most még csak az édes-, meg a keresztapját):

Apu, anyu, két gyerek, keresztapu, keresztanyu:


Andi (anyuka), szebbnél-szebb torták alkotója, most is remekelt:


Puncsos-tejszínhabos, vaníliás-tejszínhabos krémekkel töltött, cukormázzal betakart, marcipános csokitojásokkal kidíszített ünnepi csoda. Az íze még ennél is finomabb volt, nem csoda, hogy nagy kockákban fogyott...
Mivel a varrományaimat a nagy sietségben nem is fényképeztem le itthon, így sokkal jobb, élő modellekkel kiegészített fotókon fogom bemutatni őket.
Ármin (Ármányka) egy kis termotakarót kapott, kockás szegéllyel:


Gréti pedig a cukrászda-témás ágynemű huzatokat az oviba, hamarosan erről is mutatok képet.

Ottlétünk alatt aztán még varrni is lett alkalmam, oviszsákot szerkesztettünk a csajszinak. Mivel náluk kifejezetten zsákformát kérnek az oviban, hogy az apróságok is könnyebben pakoljanak bele, így a minden gyerek által kinőtt hálózsákot alakítottuk át. Kiszedtük a cipzárját, és a tetejét levágva, egyszerű zsinórházzal zártuk le a tetejét. A megmaradt felsőrészről pedig kiderült, hogy az alját beszegve pont jó méret otthoni, játszós mellénykének Grétinek. Amint elkészült, fel is vette, és a kb. harminc fokos meleg ellenére vígan jött-ment benne, még a keresztapjával is fényképezkedett.
Elsőre nem készültek a képre:


Ezért kellett még egyet készítenem:

De mi lehet...

Gréti jele az oviban? :o)

Egy marék napocska, hogy anyukájának könnyebb legyen megjelölni az oviscuccokat.

Amikre ráment egy délelőtt, mert Zsuzsi-keresztanyu hímzett, profi napocskákat akart... :o)

Közben készül több projekt is, csak semmi sem halad annyira, hogy mutogatni lehessen... de máris visszaülök a varrógép mellé, szóval...

Folt. köv.

Az idő pénz, avagy boltajánló, bolt-nem-ajánló

A régi mondás ismét igazolódott ma, amikor e heti (mintha máskor sok lenne...) csekély szabadidőmet spórolni akarva, az Üllői úti Meseboltban próbáltam megvenni a helyes, teadélután-témájú, bájos színekben játszó vásznat, az e hét végi, keresztanyuvá válásomra viendő, leendő keresztlányunknak készülő ajándékhoz.

Az anyag, amit nemrég, mikor mást kerestem, náluk is láttam, 3650.- forintba kerül...t volna méterenként, de nem kértem. Akkor már inkább vettem a fáradságot, és mégis kimentem a Hunyadi utcába, ahol totál ugyanazt a vásznat 1500-ért kaptam meg méterenként.
Tudom én, hogy szabad verseny, na de ez már azért...
Eddig is ezt tettem(tük), de mostantól még inkább ajánlom mindenkinek a Hunyadi utcai méteráru boltot, ami valójában nincs is olyan messze (két megálló a 42-es villamossal a Határ úttól), csak a másik bolt gyakorlatilag útba esik munkából hazafelé jövet.

Hmm, inkább vissza a kreativitáshoz...

Folt. köv.

Blogtalálkozó

Kis késéssel, kevés szóval, több képpel, mi is beszámolunk a szombati blogtalálkozóról, amit nem győzünk mindannyian eleget köszönni Ginának! :o)

Csodás csodák a kiállításról (szubjektív válogatásban):

Jó volt megismerni új arcokat, akiknek blogjával tán tovább bővül az inspiráló olvasni-, és kommentelnivalók sora, egyebek között Juhizst, aki élőben még jobb, mint írásban, és újra személyesen is látni a tavaly már megismert "kolleganőket", élőszóban is megdicsérni Aledi babáit, kifaggatni Diust a frissházas-élet örömeiről, végigmazsolázni Jutka férceit és gombjait. Bubszáról leszippantottunk néhány angol-levegő morzsát, és elirigyeltük a rózsaszín fülhallgatóját, valamint Zsuzsi tőle kapta a csereberén ezt a kis csudiságot:

Sokak lógó orra elől elorozva, Kriszti kapta csereberén SzarvasMici pólyását. Lett is nagy felzúdulás, egyesek (Juhizs...) már pontos címet kértek, ahonnan betörés útján eltulajdoníthatnák...
De bizonyítandó Juhizs-nak (is), hogy tökéletes helyre került a pici:
Ugye látszik, hogy teljes az összhang???

Otthon aztán kicsomagoltuk kicsit szegénykét, mert nagyon melege volt. Hát nem édes a kis kopasz feje? :o)

Most pedig, szépen feltöltődve, mindenki vissza a maga kis varrósarkába...

Folt. köv.

Amputáció

Két póló tönkrement ujjait kellett amputálnom. Mivel egy póló ujjak nélkül is jól használható, egyszerűen csak körbevágtam az ujjavarrást, és saját készítésű ferdepánttal beszegtem a kivágásokat. Először egy sima kék vásznat találtam, ami passzolt, de sajnos nem lett elég pánt belőle a két pólóhoz, így aztán a második kicsit érdekesebb, kockás pántot kapott.
Ha valaki még nem készített ferdepántot, nem ördöngösség, én ide három centi széles csíkokat szabtam átlósan a vásznakból (a körvágó, vonalzó, alátét kombó nagyon megkönnyíti, és meggyorsítja a dolgot), aztán a megfelelő hosszúságra összetoldottam őket, és félbevasaltam a pántot. A színéről keskenyen felvarrtam, nyitott szélet a vágott szélre illesztve, majd belülre hajtottam, és szépen eligazgatva letűztem a pántot.
Ilyen, félbehajtott pánttal (de kicsit szélesebbel) azt is megtehetjük, hogy a felvarrás után a nyitott szélet eltisztázzuk, és a ráhagyásokat a ruha felé hajtva, a színéről keskenyen letűzzük. Ekkor a pánt keskeny szélként kiáll a ruha szélén.

A levágott ujjak használható részei mennek Krisztihez, a pólóanyagokat gyűjtő dobozba, merevítő közbéléssel bevasalva például jó kis rátétek lehetnek. Egy rövid ujj épen megmaradt, azt felvágtam, és nézegetem, hogy mi lehetne belőle. Talán egy kis nyári felsőcske valamelyik kis fruskának a környezetünkben, meglátjuk...

Folt. köv.

Szülinap és fertőzésveszély

Ez már nem a mi szülinapunk, hanem a harmadik keresztlányomé, aki tiszta keresztanyja, ha a ruhákról van szó. Olyan fiús. Vagy sportos. Leginkább is válogatós. Nem utolsó sorban pedig szintén Kriszti.

Néhány hónapja megkérdeztem, mit szeretne a szülinapjára, azt mondta terepnadrágot. Elteltek a hetek, minden helyen, ahol lehet ilyesmit kapni körülnéztem, de nem sikerült vennem, sőt varrni sem, mert a boltban kapható terepmintás anyagok borzasztó vastagok voltak, és nem akartam páncélnadrágot adni egy 9 éves lánykának.

Aztán legutóbb a kicsik szülinapján megkérdeztem, hogy mi más jöhet szóba, mert terepnaci az nem lesz. "Hát azt én fel se venném!" - jött a válasz. :o) Változó ízlés, khmmm. Még szerencse, hogy nem kaptam. Zsuzsi kihúzott a bajból, összedobta nekem ezt (egy bizonyos takaró hátlapjának a maradékából):

Szuper kockás flanelnadrág, fel-, és lehajtható farmer aljával, még nőhet bele. Telitalálat lett, éppen jó (néhány hónapig), tetszik is, de már megtudtam, hogy legközelebb lehet piros vagy rózsaszín is az ajándék ruha.

Már ha addig nem változnak megint az idők, és velük a lány ízlése... :o) Mindig mondom, nehéz a keresztanyuk élete! :o) Főleg, hogy máris nyakunkon a kettes-számú szülinapja. Igaz, vele nem nehéz a dolgunk, ő igazi csajos ízléssel bír.

Biztos örülne a következő táskának is, de ezt a lovast már más kapja.

Itt lép a képbe a fertőzésveszély!!! felirat: Zsuzsi elvitte magával bevásárolni a Hunyadi utcába Vivit, nem titkolt, sőt, előre megfontolt, fertőzési szándékkal megengedve neki, hogy válasszon egy anyagot, amiből kap egy kis darabot.

A kistáska picit nagyobbított változata készült.

Alkatrészek:

Hopp, egy elem lemaradt, de sebaj.

Tűztem is, mert vékony a vászon, kellett némi merevítés. Ez itt kérem a Kriszti-féle majdnem kukacolás:

Ha valaki ismer jó trükköt, hogy leengedhetetlen kelmetovábbítóval hogy lehetne rendesen, kacskaringókat kukacolni, ne habozzon, és ossza meg velem, mert ilyen darabokhoz szívem szerint azt a tűzést választanám!

Harminc centi anyagból végül ez jött ki, jelentem maradék nélkül (mint a pántba toldott néhány centi farmer is mutatja...):

Azért, ha ebből a lovasból nem is maradt, van még mit varrni, tehát...

Folt. köv.