Bevett szokásunk, hogy a bolti formában kipróbálunk új ételeket, amik, ha megtetszenek, legközelebb többnyire már saját változatban készülnek el. Lasagne-t is csak egyszer sütöttünk dobozból, azóta, ha sor kerül rá, saját gyúrású tésztával, és a bolognaihoz hasonló, csak részben tejszínnel főzött raguval készül. A bolognai, ha már szóba hoztam, szintén egyszer készült fix-szel, aztán kikísérleteztük a saját receptet. Bár semmi kifogásom a félkész ételek ellen, ahogy azt már valamelyik régi háztartási könyvemben is olvastam, ezek megkönnyítik a dolgozó nők otthoni munkáját, tehát, ami finom, nem méregdrága, és spórol az időmön, azt bizony megveszem. A fent említett esetekben például semmivel sem tart tovább, és jóval olcsóbb, ha házilag készülnek az ételek, az elejétől a végéig.
Tésztákhoz, húsokhoz már többféle üveges mártást kipróbáltunk, több gyártótól, és nagy kedvenccé vált az édes-savanyú, némi otthoni kiegészítéssel, mi szeretjük, ha kicsit sós is, vessetek meg bátran! :o)
A mézes-mustáros csirke is olyan csábítóan hangzott, hogy kipróbáltuk. Üvegesből igen finom, Kriszti fix-szel is próbálta, de ott már vicces volt a felhasználási javaslat, ugyanis a fixen kívül mustár is, méz is kellett hozzá. Ezek után mi lehetett a fixben? :o)
Na, én most kipróbáltam tehát ezt a receptet is segédanyagok nélkül. Megpirítottam a csirkemell darabkákat, lisztet szórtam rájuk, felöntöttem tejszínnel, majd, egy kis só után, a mustárt, és a mézet óvatosan, felváltva addig adagoltam hozzá, míg el nem értem a kívánt ízt. Nagyon finom lett, és nagyon gyorsan elkészült. Rizst főztem hozzá, dobozost, mert az hamarabb kész van, mint az otthon főzött. Bár ez nem mindegyik fajtára igaz, van, ami ugyanannyi idő, de a 10-12 perces változatnak azért barátja vagyok.
A mézes-mustáros csirke is olyan csábítóan hangzott, hogy kipróbáltuk. Üvegesből igen finom, Kriszti fix-szel is próbálta, de ott már vicces volt a felhasználási javaslat, ugyanis a fixen kívül mustár is, méz is kellett hozzá. Ezek után mi lehetett a fixben? :o)
Na, én most kipróbáltam tehát ezt a receptet is segédanyagok nélkül. Megpirítottam a csirkemell darabkákat, lisztet szórtam rájuk, felöntöttem tejszínnel, majd, egy kis só után, a mustárt, és a mézet óvatosan, felváltva addig adagoltam hozzá, míg el nem értem a kívánt ízt. Nagyon finom lett, és nagyon gyorsan elkészült. Rizst főztem hozzá, dobozost, mert az hamarabb kész van, mint az otthon főzött. Bár ez nem mindegyik fajtára igaz, van, ami ugyanannyi idő, de a 10-12 perces változatnak azért barátja vagyok.
Mivel időközben időjárásilag is beköszöntött az ősz, legalábbis már voltak őszi napok, újra előkerült a szilvás tea, és eszembe jutott, hogy megint szilvás pitét süssek. Zolinak persze sütöttem almást, de magamnak megint a gyors, és egyszerű szilvásat, idén ilyen gömbölyded, Angelino szilvákból:
Pite, sütés előtt:
Pite készen:
Egy csík levágva, összehajtva, egy tányéron milyen mutatós lenne, kiegészítve egy kis tejszínhabbal, vagy egy gombóc vanília fagyival...
Na de, kézmosás, és vissza a varráshoz! :o)
Folt. köv.
Pite, sütés előtt:
Pite készen:
Egy csík levágva, összehajtva, egy tányéron milyen mutatós lenne, kiegészítve egy kis tejszínhabbal, vagy egy gombóc vanília fagyival...
Na de, kézmosás, és vissza a varráshoz! :o)
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése