A tigris nagyon cakkos állat

Ezt akkor állapítottam meg, mikor az első, rendelésre készült hippitáska oldalaihoz steppeltem az anyagot a flízre.

A fazon szinte ugyanaz, külső zseb, ügyelve a tigris kikerülésére:

Másik oldal, még vadabb állatokkal:

Bélés, szintén cipzáras zsebbel:

És az új, egyre szebben sikerült tetőlap, ezzel már elégedett vagyok:

Mint már fentebb is látni, sajna a tigrises anyag kissé kevésnek bizonyult, de szerencsére akadt a talonban hozzá passzoló nadrág, amit azonnal szét is vágtam a nemes ügy érdekében. Viszonylag kevés helyre kellett az egyszínűt szabnom, igyekeztem is nem látható helyekre tenni, mint például a pánt belseje, meg a tetőlap.

A végeredmény pedig:

Most nekiesek a másik, Zsuzsi által választott textilnek, ugyanilyen táska készül belőle, de majd a minta miatt az arról készült fotókkal...

Folt. köv.

Hamis foltos

Rendelésre készül egy új ágytakaró, visszatérő vevőnek, ha már a lánya olyan elégedett volt a lila takarójával.

Az ott már látott, egyszerű technikával, "csak" tűzéssel készül emez is. A fedőlapnak választott anyagban van a turpisság, hiszen foltmintásat nézett ki a leendő tulajdonos. Így aztán adta magát a tűzésminta is, biztosan jól fog mutatni, ha a foltok mentén steppelem össze a flízzel, és a hátlappal. Nem gondoltam végig, hogy mit veszek a nyakamba ezzel a döntéssel.
Tehát a munkamenet egyszerű, kiszabjuk a megfelelő méreteket. A steppelés miatt sosem árt néhány centit körben ráhagyni, még az én viszonylag nagy asztalomon sem lehet bármekkora anyagot szépen kiteríteni, és összetűzködni a rétegeket. Pedig ez a következő lépés, szendvicselni a három réteget (az alsót színével lefelé leteríteni, rá a flíz, aztán a színoldal, színoldalával felfelé), és biztostűkkel összetűzni az első szakaszt.

Aztán jöhet a tűzés. Én sima, nagy öltésekkel varrom, épp elég a megfelelő irányba forgatni az egész kupacot, és át-, meg átgyömöszölni a varrógépen, követve a minta foltjainak szélét.

Kicsit segít, hogy a minta ismétlődik, így először is a teljes szélességen végigfutó vonalak mentén szakaszokra osztottam a nagy darabokat.



Ilyen dekoratív lesz a tűzéstől:


Ha elkészül mindkét fele, és elérek az összevarrásig...

Folt. köv.

Harmadik...

kedvenc színem a ribizlipiros:

Úgy látszik a nyarat már csak a piros jellemzi legjobban! :o)

A ribizli ezúttal zabpehellyel dúsított piskótaalapon, citromos krém tetejébe potyogott... nyimmnyammnyáááár!

Folt. köv.

Másik kedvenc színem...

a cseresznyepiros

vagy bordó





felhasználóbarát változat






rizsfelfújtra szórva, némi halvány sárgásfehérrel (bolti volt a tojás)

és végül fogyasztásra készen

Küzdök a tigrises táskával, mert kicsit kevés az anyag, de majd azzal...

Folt. köv.

Hippitáska

Végre ideérek a fortélyos táskáról készült képekkel is! :o)

A fortélyos elnevezést azért kapta, mert Zsuzsim Zsuzsi barátnőjének meglévő táskájáról kaptam mórickarajzot, amin minden méret pontosan fel volt ugyan tüntetve, sőt formák is ábrázolták, hogy is kéne majd kinéznie a végén, de bevallom az igazat, hónapokig csak nézegettem, emésztgettem, vakartam mellé a fejem, és nem nagyon akarózott belevágni. Közben próbáltam kibogozni részleteket, hogy akkor ez az eredetin hogy is volt?!

Utólag elismerem, a rajz teljesen pontos, és érthető volt (talán csak a végleges forma volt megtévesztő...), a megoldás annyi volt a megértéséhez, hogy bele kellett vágni az anyagba, és menet közben adták magukat a következő lépések.

A teteje cipzáros nyílása nem volt feltüntetve, gondoltam, majd megoldom én tök egyszerűen a befordított rész aljához varrva a cipzárt.

Nos a papír, a fejemben az ötlet, sőt még maga a valóság is elbírta az elképzelést, de végül kibontottam, és külön ellipszis alakú teteje-lapot kapott, mert sem a kinézete, sem a használhatósága nem ütötte meg a mércét.

Itt jönnek az előtte-utána fotók:

Az anyag még nem a megrendelt táskáké, de muszáj volt próbavarrást végezni, nehogymár a megrendelő anyagait rontsam el... Így esett a választás a nagyon erős színű, nagyon tarka függönyanyagra. Meg kell mondjam, odavagyok érte, de máris a meskán vár új gazdára, mert a javítás után végül teljesen pofás darab lett.

Zsuzsi kérése volt kívül és belül is egy-egy cipzáras zseb. Mivel kívül azért igazán a bevágott zseb mutat jól, hát azt varrtam, sokkal egyszerűbb volt, mint emlékeztem rá:

Ilyen amikor a varróasztalon lóg:

Ilyen, mikor meska-fotózáshoz pózol:

Mint a lógós képből látható ez nem egy kicsi táska... a méret pontos leírása: minden belefér, aztán még bele lehet gyömöszölni ezt-azt... :o)

Magával ragadott a forma, szóval előbb a kért változatokkal, aztán szabadon csapongva, de jön a sorozat!!!

Folt. köv.

Folt. köv.

Intermezzo

Ha unod a kommerszt, és lássuk be a konfekció az most is csak konfekció, és a százszálas egyiptomi pamutra nincs pénzed, ellenben szeretnél jó minőségű, egyedi ágyneműt, ismét csak a turkálóba kell vezessen az utad!

Én hosszú évek óta ezt teszem, ha kikopik a régi ágyneműhuzat, és mondhatom, igen elégedett vagyok az eredménnyel. Akit hozzám hasonlóan nem zavar, hogy minden ágyneműn másmilyen huzat van, esetleg még a párnahuzat sem egyezik a paplanhuzattal (aki bohém ugye?!) az vegye az irányt egy általa megbízhatónak ismert turkálóba, és keressen a kedvére való mintát, anyagot, és vásároljon ááámerikai dupla paplanhuzatot!

Ezeknek a mérete épp megfelelő, hogy némi szabás-varrással kihozzunk belőle egy normál paplanhuzatot, és egy, igény esetén kettő párnahuzatot is:

Hogy miért kell két párnahuzat esetenként? Például izzadós fej, festett haj, gyerekeknél nyálfolyás, esti krém... stb. stb. Szóval néha jól jön, ha kicserélhetjük a párnahuzatot, míg a paplanhuzat még nem szorul mosásra.

Fenti mórickarajz (volt szakmai ismeretek tanárunk szakkifejezése a kézzel készült ákombákomokra) piros vonalai ábrázolják, hogy nagyjából hogy jön ki az eredeti 196*200-as huzatból a 125*182-es paplan mellett két 65*84-es párna. Jelen esetben a párna szabása eltért, mert a minta ugye irányított, de az alap felállás ilyen.

A végeredmény pedig ilyen:

Szerencsés esetben az eredeti záródás a szabásnál beszámítható, tehát megúszhatjuk a gombolás elkészítését. A műanyag patentos változatoknál azonban érdemes próbát tenni, és esetleg mégiscsak gombolópántot varrni, mert néha nem elég erősek a műanyagkapcsok.
De hogy egy kevésbé infantilis változatot is mutassak:

A minta elfordulása a párnahuzaton jól mutatja, hogy ez bizony simán szabható volt, ráadásul gombos a bebújónyílása, szóval itt aztán csak nyissz és nyasssz, sitty és sutty, kész is volt az új garnitúra.

Ha ráadásul tetszik is az anyag, akkor abban a szerencsés helyzetben találjuk magunkat a varrás végén, hogy van némi ajándék alapanyagunk a foltvarráshoz, vagy egyéb felhasználásokra!
Ezenkívűl még egy közbeeső varrás választ el a többször említett táskáktól, de a próbadarabjuk már kész, legközelebb azzal...

Folt. köv.

Emilia blúza

Őszintén szólva még februárban ígértem meg Emiliának, a munkahelyemül szolgáló nyelviskola egyik -- magyar anyukával, argentín apukával (aki szintén nálunk tanít) büszkélkedő, az USA-ban nevelkedett -- angoltanár-lányának, hogy varrok neki egy parasztblúzt. De hát a munka mellett... a szabad idő kevés, és mindig van varrnivaló is bőven, mostanra sikerült befejezni. Persze fogalmazhatok úgy is, hogy nem siettük el a dolgot, minden részletet hagytunk beérni. :o)

Az alap az volt, hogy fehér legyen, és legyen rajta hímzés. Először persze a fazonban kellett megegyezni, vittem mutatóba viselettörténeti könyvet, és egyik kedvencemet, Cser Ferencné Szabás-varrás-ának 1976-os kiadását, ebben már némiképp modernizált fazonok vannak:




Ahogy nekem is, Emiliának is a harmadik képen, bal oldalon levő darab tetszett meg legjobban. Kicsit nagyobb nyakkivágást szeretett volna, és nem ennyire bő ujjakat (ebben már nem egyezett az ízlésünk :o) ).

Némi boltlátogatások során (sosem esik nehezemre méteráru boltokat látogatni) sikerült a megfelelő alapanyagot, egy kellemes tapintású, vékony, de azért nem áttetsző, hófehér vásznat beszerezni. Ebből már viszonylag hamar, egy-két próba beiktatásával elkészült az alap blúz.
Azután egy másik kedvenc könyvemből, ebből (a képet kölcsönöztem):

... kiválasztotta a kedvére való hímzésmintát, egy torockói párnavég mintáját. Ezt kicsit átvariáltuk, a nyakkivágás formájához igazítva, aztán mentem, és beszereztem egy transzfer ceruzát, amivel könnyedén a blúzra másoltam a mintát. Alapvetően a divattervezői tanulmányaimból megmaradt színes ceruzáimat használom például a szabásminták felrajzolásához, ezek is elég szépen kijönnek egy mosással, de itt most biztosra akartam menni, így bementem a Vámház körúti Burda boltba, ahol egy nagyon jó kis ceruzát ajánlottak. Pauszra kell felrajzolni vele a mintát, amit aztán pikk-pakk átvasalhatunk a textilre, és egy mosással garantáltan kijön. 670 forint, de szerintem jó sokáig elég lesz.
Így néz ki a minta felvasalva (mint bármilyen régimódi előrajzolt hímzés alap):


(Kinagyítva jobban látszik)
Ez után már csak jó néhány délután kellett hozzá, hogy szép lassan ki is hímezgessem, a szintén Emilia által választott sötét kék színnel. Ez az első népies hímzésem, eddig csak afféle kacskaringókat, virágokat szoktam, főleg gyerekruhákra. Nem is vagyok 100 %-ig elégedett vele, tehát hímző olvasóink ne nagyítsák ki a képeket. :o)
De azért szép lett, Emilia le sem vette, miután megkapta, és felpróbálta. Ígért egy fényképet, ezt talán végre hamar megmutathatom a gazdáján is. De addig is nélküle:



Amíg megérkezik tőle a kép, megjegyzem, hogy a hímzés is nagyon szép, bár felettébb időigényes elfoglaltság, amennyi idő alatt ezt a pár mintát kihímeztem, szinte még egy blúzt megvarrhattam volna. Maradok is a varrásnál...

Folt. köv.

Rózsa-zöld második rész

Az előző szemüvegtok szabásánál leesett maradék kockás foltmunkát nem volt szívem kidobni...

Összevarrtam, és ráapplikáltam egy világosabb rózsaszín alapra, és így szabtam belőle újabb tokot.

Látszik itt-ott, hogy a kétféle anyagon kétféle tűzést tűztem :o)

Modellt is találtam hozzá:

Már a meskán!

Most pedig tényleg a fortélyos táska következik, azzal...

Folt. köv.

Kedvenc színem...

... az eperpiros



kicsit fényesebb felülettel



kevés fehérrel

vagy sokkal

Hát nem gyönyörű? :o)

Megpróbálok varrni is, majd azzal...

Folt. köv.

Rózsaszín és zöld

Nyárra való tekintettel színes ötletek jöttek a sorozat folytatásához, igaz, hogy ez tavaszi színpárnak is jó. Ez a sakktábla-minta most a következő napszemüvegtok alapja lett:

Talán ez már a végleges forma, most vagyok elégedett az összeállítás módjával. Bár, ha pontos akarok lenni, nem a móddal, mert kézzel varrtam, hogy olyan szép legyen, mint a fejemben, viszont a felszurkált ujjam is megérte, mert tényleg így a legszebb az oldal vonala:

Ez a tok hagyományos tűzést kapott a rózsaszín kockák átlóiban.

Plusz egy fotó az előző bejegyzésben említett matróz-típusú tokról, ami már a meskán vár gazdájára (mindjárt a fenti is) :

Máris ki van szabva a következő darab, szóval még szemüvegtok variációkkal...

Folt. köv.