Első etap vége

Tegnap kimaradt két dolog a délelőtti beszámolómból (-K-), az egyik, hogy nagytakarítás előtt - ha már úgyis kéznél volt a porszívó - varrtam egy párnát egy gyerekkori kedvenc paplanhuzatból (duplán "csomagolva")...(azon, kihívást keresők kedvéért, akik nem értik, mihez kell a porszívó: próbáljatok meg műanyag szivacsaprítékot pakolni műanyag zsákból bárhova...)

... ebbe a gyönyörű párnahuzatba, amit még Zsuzsi varrt, így már újabb tétel lett belőle a karácsonyi listán, amit kipipálhatunk: 

van rajta cipzár, csak mutatni akartam a párnát is :o)

A másik, hogy én is kipróbáltam a sokak által sikeresen abszolvált piskótatekercs mintázást... az enyémek kissé hmm, hogy úgy mondjuk érdekesek lettek :o) :

A módszer tulajdonképpen működött, csak a mintának én a bekevert masszát színeztem meg Anita barátnőm kökénylekvárjából egy nagy kanállal, ez kevésbé alkalmas anyag lett mintákat rajzolni, viszont tuti, annyival finomabb is! (pláne, hogy belül anyukám házi baracklekvárjával kentem meg...)

De visszatérve a versenyeredményekre, én a Mulán végére idáig értem el:

Három kört sikerült letűznöm, ami nem sok, de tekintve, hogy ezt a darabot nem kell majd utólag pánttal szegni, a lemaradásom talán nem akkora.

Na, hát én (-Zs-) nem sütöttem süteményt (majd ma /már vasárnap/, a szokásos csak egy kis ezt, meg azt nevű hétvégi konyhai tombolás jegyében), viszont eddig jutottam a tűzéssel:

Tehát az egyik irányból kész van, aztán levágtam a ráhagyott flízt, és hátlapot, és már belekezdtem a  keresztben tűzésbe is. Igaz, hogy nekem a végén még körbe is kell pántolnom. Remélem, azért még ma... na jó, inkább nem tervezem be, hogy el is készül, de ha mégis, annak örülni fogok. :o)