Belevágtunk. A Kriszti belevágott minket (a Zimmer Feri után szabadon).
Igaz, ami igaz, jó néhány takaró fedlapja vár itt arra, hogy hátlapot, meg flízt, meg steppelést kapjon. Mert sima kis mezei gépen a tűzés nem nagy élmény. Legalábbis szerintünk. De azért azt is meg kell csinálni valakinek. Régebben főleg nekem. Ezért is nagy a nyomás. De most Kriszti kitalálta, hogy mivel motiváljon, az általa legutóbb befejezett takarót nekiáll megtűzni, és versenyt hirdetett. Nosza, én is előszedtem egy kistakarót, és nekiálltam.
De már kibontottam, és javítottam. Egyelőre elég jól haladok, bár most egy kis ebédszünet megakasztott, apróka fánkokkal:
Bizony, bizony, motivációban jó vagyok! :o) - Kriszti -
Pláne, hogy elkészült a provence-i Zsuzsi előlapja, és hogy ne a fiókba kerüljön Zsuzsinál, gondoltam, ezt már készre varrom.
Az először előtúrt hátlap végül szanálásra került, mert az ajándékba kapott (varrjátok el valamire...) paplanhuzatról kiderült, hogy foszlósra van kopva, de a Zsuzsitól kapott maradék paplanhuzat kisegített a csávából, a tökéletesen ideillő színeivel:
Én a kifordítós módszerrel dolgozok, így egyrészt meglátjuk, melyik módszer hatékonyabb, és egyszerűbb, másrészt erre az előlapra a szélső keret mozgalmassága miatt nem szükséges a szegőpánt, mint plusz látványelem:
Tehát harcra, akarom mondani, varrásra fel!
Folt. köv.
2 megjegyzés:
Nagyon szép minden!
Kíváncsi vagyok az első takaróra, az milyen :))
A fánk is guszta!
A kék Zsuzsi meg nagyon szép lesz/lett!
Télleg nem nagy élmény a sima mezei gépi tűzés, mondjuk a szabad gépiben sem találok semmi romantikust, szóval elismerésem és kitartás! Bár aki fánkból is képes ilyen aprócskákat szaggatni és azt kisütni, annak azért van még türelme jócskán talonban!
Megjegyzés küldése