Innen-onnan

Krisztinél csigatempóval összeállt egy újabb kék neszesszer a szövött szélekből, és a bélésnek mentett nyári anyagból.

Mivel a felhasznált darabok adták a végleges méretet, kellemesen magas, szinte pohárforma szütyő formálódott:

Ez is kapott füleket a cipzározáshoz, de másmilyeneket, mint a kajlafülű. Két kis négyzetet hajtogattam négyrét, és ezeket fogtam az oldalvarrásba. Máris a meskán Csücskös fedőnéven. 

A bélés egy másik részéből készült a maradékoknak, ezen középkék virágminták vannak a türkiz alapon... már amennyire itt látszik (és megáll a saját talpán!) :

Igazodván a naptárhoz, őszi hangulatú varrásokon töröm a fejem, inspirálódva a piros könyvemből, némi kockás maradékok felhasználására. E két minta közül leszen valamelyik a következő projektem. (meg közben a karácsonyi ajándékok, amik közül néhányat majd mutogatunk is, hisz tudjuk ám, ki néz minket, és ki nem...).

 

Valamint az ihlet egy következő forrása, két csodás horgolt terítőcske, amiket kedves ismerősünk (és lelkes vásárlónk) édesanyja készített direkt nekünk, és jutatott el hozzánk, apukánkat használva postásnak. De nem ám azért, hogy terítsük valahova... Már eleve azzal az instrukcióval kaptuk, hogy használjuk fel valami foltos részeként, vagy varrjuk valahová. :o) Kis ideig még türelmesen kell várniuk, míg kiötlünk egy igazán méltó hátteret hozzájuk, addig gyönyörködünk bennük, és lelkes hümmögésekkel kísért bólogatással nyugtázzuk a készítő keze munkáját!

Zsuzsinál pedig újabb szoknya készült el, újabb turkált kordingből, a drappos párjaként, ugyanazzal a méretezéssel:

Mivel önmagában kicsit uncsi lett volna Grétinek, így tettem hozzá egy kis plusz fodrot, amivel együtt aztán nem lehetett összehúzni, úgyhogy végül a fodrokat apró hajtásokba raktam. Na, most még Árminnak egy nadrág, aztán indulhat az őszi ajándékcsomag Bajára...

Folt. köv.