Özönkonyha

Avagy miért ne vásároljunk be előre sok mindent...

Mert aztán nekiállunk kétféle ebédnek, némi lustaság okán, hogy ne kelljen minden nap főzni, és mi lesz belőle?

A terv szerinti kelkáposzta főzelék, amihez a vásárolt kínai kel fejnek kb. egyharmada fogyott el, mert azt csak a férj, meg Bandi bátyám eszik. Hozzá maradék fasírt, és némi sült virsli.

A Kriszti-féle fetás-sonkás sütőtök, amihez a sütőtök alsó, gömböc fele megtöltött egy tepsit, és azt meg csak én eszem.

Egy csemegehagymás "pórépite", amit szerencsére mindenki megeszik.

 

Egy nagy kerámia  tepsi csilis-virslis krumpli, amit szintén mindenki hajlandó élvezettel felfal.

A vasárnapról maradt uborkából, apró paradicsomból, és a mai maradék feta sajtból némi görög saláta. Én ugyan meg nem eszem, de vasárnap majd csak valaki rákap Eplényben, addig meg eláll egy üvegben.

Meg a tervek, hogy akkor szombaton káposztás pite, úgyis sütök bakewell tortát apukánk szülinapjára, a káposztásnak is örülni fog; aztán még tökpogi, a finnyáknak majd sütök sima krumplisat, esetleg, ha még mindig marad káposzta, akkor colcannon is, mert ha vasárnap megyünk Eplénybe, köszönteni, akkor mit eszik Bandi bátyám? :o) [bár nem én vagyok az egyetlen ebéd-dílere ;o)]

A képek közlésétől a tisztelt olvasóközönség gyengébb idegzetű tagjai kedvéért, és az izgatás vádjával való feljelentés elkerülése végett eltekintünk.

Akkor viszont szombatig varrhatok nyugodtan... ;o)

Folt. köv.