Mégpedig egy turkálóban vett ruháé. Eleve az óriási virágmintája miatt vettem meg, hogy azt egy párnahuzathoz használjam, valakinek ajándékba szántam.
A ruhát megvettem, a párnahuzatot nem varrtam meg, valami mást adtam akkor ajándékba, ez meg csak várt a sorára. Mivel azonban a minap szükségem volt a maradékára, kiszabtam a párnahuzatot is, és a kis tunika
után ezt is megvarrtam. Időigényesebb volt, mint gondoltam, mert a nyeklő-nyakló anyagot valamivel merevítenem kellett, hogy ne egy hétre szóló, aztán kidobható párnahuzat legyen belőle. Először bevasaltam,, aztán összesteppeltem egy réteg lenvászonnal (a kissé szöszölős bordó vászon sötétítőfüggönyként lógta el előző életét).
A steppeléshez összetűzködtem biztostűkkel, itt jött az ötlet, hogy punk párnaként így is maradhatna, tisztelgésül Vivienne Westwood munkássága előtt, de aztán mégis megvarrtam inkább.
 | |
| punk párna |
Ilyen lett, punktalanítva:
Mehet a tartalék ajándékok közé, én pedig elégedetten hátradőlök, hogy megint valamit teljesen felhasználtam (a néhány tenyérnyi, ilyen-olyan formájú maradék valamiért nem érdekli Krisztit) a készleteimből... na persze, mikor dőlök én elégedetten hátra? Na jó, arra a pár percre, amíg a nyitott szekrények előtt ülve azt nézegetem, mi legyen a következő...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése