Macerás párnák

Végre végre elkészültem Zsuzsi párnáival, huzatostul, kötőstül...

Először kiszabtam fél vagon alkatrészt, mert ugye én nem varrok pohár alakú székre téglalap alakú párnát...

Én balga! Nem gondoltam végig, mennyire nehezítem meg a saját dolgomat. :o)

Mert hát ugye a záródáson eltöprengtem napokig, hisz alul nem lehet a cipzár, mert összekaristolja a festést, elöl, ahol egyenes a párna, megint nem lehet, mert kiszakítja az ember ruháját, csakis hátul lehet. De oda kellenek a kötők is, meg még íves is a forma. Sebaj.

Szóval hat párnalap, hat nyíláslap, tizenkét darab negyvenötcentis kötő, három adag tépőzár (cipzár helyett), és a szabással meg is lennénk.

Beszegjük a kacsacsőrhöz hasonlatos nyíláslapok szélét, rájuk varrjuk a tépőzár darabokat, majd felvarrjuk az így elkészült lapokat a párnalapokra. De figyelünk ám, hogy a kötők az egyiken a szék támlájának külső, a másikon a belső felére essenek:

Ezután összevarrjuk a párnahuzatokat a két félből, hoppá erről nem készült külön kép.

Majd formára szabjuk a négyzetekben kapható két centis szivacsot, a maradékát mindjárt elfecnizzük, jól jöhet egyéb párnafélék gyomrába:

Behúzzuk a szivacsokat a huzatokba, és hátradőlünk.
Aztán előredőlünk és fényképezünk a ruhaszárítón, hogy némi természetes fény mégiscsak segítsen optimális képeket készíteni:

A csodás, ötletes, ámde annál macerásabb nyílás félig kitátva:

A legjobb rész pedig, rögtön a jól végzett munka öröme után, gusztálni a maradékokat, amik cafatok, nagyobb falatok és szövött szegély:

Majd csak valami lesz belőlük!



Folt. köv.