Készülőben

A lusta látszat ellenére azért teszek-veszek varrósarkomban, befejezésre vár egy próbaruha, majd az annak alapján készült rövid szalagavatós ruha, faliképpé válna Annamari barátnőm hajfestéknek áldozatul esett pólója:

 

Megint betévedtem a kedvenc turkálómba is:

No meg itt van ez a három kosztüm, és egy szoknya:

Nem, nem azt varrok belőlük, azok voltak. Kaptam őket, hogy csináljak velük bármit. Kidobni nyilván nem akartam, de elnézegetve őket, beugrott, hogy ha szétbontom, Kriszti talán varrhatna belőlük egy natúr színvilágú, afféle skandináv stílusú takarót, esetleg egy kis bézses, vagy akár némi piros hímzéssel-tűzéssel. Beletelt néhány órába a bontás, pedig jobbára ollóval "csontoztam", de azért a szűkítőket türelmesen kifejtegettem. Az utoljára hagyott barna blézer olyan régimódian volt megvarrva, hogy elképedtem. Az eleje nem bevasalós közbéléssel, hanem vászonnal merevítve, a kihajtó fonákján  kézzel hozzásteppelve a szövethez, azt nem is bontottam szét, inkább levágtam. Mindegyik kosztümön látszott az évtizedekkel ezelőtt még érvényben levő anyagtakarékosság, a belső részeken nem ritkán toldották ki a hiányzó sarkokat, vagy toldották össze a nem látszó részeket. Nekem ez tetszik.

Még az anyukám által karácsonyra kötött kardigánom vár a cipzárja bevarrására, aztán nagyjából felszabadul a telepakolt varróasztal, és nekiállhatok rendesen...

folt. köv.