A nagy gyerekruha szabás után, amiket főként Kriszti varr készre, és Linda kabátjának halogatós, meg kánikulára fogós kerülgetése mellett azért az én varrósarkomban is történik egy-s-más. Nem is akármi, három ruha is készül. Nem is akármilyen alkalomra, hanem... hát igen, szeptember elsejei esküvőmre magam varrom a ruhámat, de még Krisztiét, és anyukánként is.
Az esküvő már január óta terveződik, csak nem akartam itt előbb írni róla, mint hogy anyukáméknak bejelentjük, ami márciusig halogatódott, egyes villamosvezetők követhetetlen és lehetetlen időbeosztása miatt (szeretlek, édesem), így egy darabig muszájból titkolóztam itt, aztán meg nem volt semmi aktualitása, hogy miért éppen ekkor, vagy akkor mondjam el.
De most már elég rosszul nézett ki, hogy Kriszti csak varr, csak varr, nálam meg a nagy csend... :o)
Szóval, mivel eleve nem terveztem valami hófehér ruhakölteményben férjhez menni (sem nagy pénzeket kifizetni egyetlen alkalomért- hiába no, nem tizenhat éves, álmodozó menyasszony vagyok), így adta magát a válasz, hogy magam varrjam a ruhámat. Nem tántorít el az a babona sem, hogy ha a menyasszony maga varrja a ruháját, annyi könnyet fog ejteni, ahány öltést tett rajta. :o) Ezért tehát jó ideje szabásminták keresgélése, stílusok elemezgetése, az internet inspirációs bújása töltött ki jó nagy részt a szabadidőmből, amint ezt például Esküvő, és Inspiráció, ruhák nevű Pinterest gyűjteményeim is igazolják. Lassan kristályosodott ki a forma, aztán jöhetett a próbaruha megvarrása, a szabásminta igazgatása, majd próbaruha varrás Krisztinek is, ugyanaz a fazon lesz, csak más színben (lásd az előző, ikres bejegyzést),
aztán a végső anyag keresgélése. Ezzel is jó néhány, a legvadabb kánikulában mászkálós délutánom ment el, hogy a körúton, és környékén minden, általam ismert méteráru boltot végignézzek. Közben aztán anyukánkban is felmerült a kérdés, hogy mit is fog felvenni az esküvőre, így aztán őt is felvettem a listára, a fazont már megbeszéltük, a próbaruha még csak fejben van kész.
A jelenlegi, bár még nem megvásárolt változat szerint az alábbi virágmintás vászon lesz kis kollekciónk alapja (az Eurotextiltől):
Bár játszott ez a másik, aranyos virágmintás is:
, de ebből sajnos nem volt kedvemre való szín, egy élénk pirossal kiegyeztem volna.
Tehát a kicsit nagyobb virágos lesz, mégpedig úgy, hogy az enyém lesz a piros-bordó virágos, abból lesz az egész ruhám, Krisztinek, és anyunak pedig a világoskék virágos, egyszínűvel kombinálva, hogy azért ne legyen nehéz eldönteni, ki is a menyasszony. :o)
Alkalmasint majd mutatok képet a kész ruhákról is...
Folt. köv.
De most már elég rosszul nézett ki, hogy Kriszti csak varr, csak varr, nálam meg a nagy csend... :o)
Szóval, mivel eleve nem terveztem valami hófehér ruhakölteményben férjhez menni (sem nagy pénzeket kifizetni egyetlen alkalomért- hiába no, nem tizenhat éves, álmodozó menyasszony vagyok), így adta magát a válasz, hogy magam varrjam a ruhámat. Nem tántorít el az a babona sem, hogy ha a menyasszony maga varrja a ruháját, annyi könnyet fog ejteni, ahány öltést tett rajta. :o) Ezért tehát jó ideje szabásminták keresgélése, stílusok elemezgetése, az internet inspirációs bújása töltött ki jó nagy részt a szabadidőmből, amint ezt például Esküvő, és Inspiráció, ruhák nevű Pinterest gyűjteményeim is igazolják. Lassan kristályosodott ki a forma, aztán jöhetett a próbaruha megvarrása, a szabásminta igazgatása, majd próbaruha varrás Krisztinek is, ugyanaz a fazon lesz, csak más színben (lásd az előző, ikres bejegyzést),
aztán a végső anyag keresgélése. Ezzel is jó néhány, a legvadabb kánikulában mászkálós délutánom ment el, hogy a körúton, és környékén minden, általam ismert méteráru boltot végignézzek. Közben aztán anyukánkban is felmerült a kérdés, hogy mit is fog felvenni az esküvőre, így aztán őt is felvettem a listára, a fazont már megbeszéltük, a próbaruha még csak fejben van kész.
A jelenlegi, bár még nem megvásárolt változat szerint az alábbi virágmintás vászon lesz kis kollekciónk alapja (az Eurotextiltől):
Bár játszott ez a másik, aranyos virágmintás is:
, de ebből sajnos nem volt kedvemre való szín, egy élénk pirossal kiegyeztem volna.
Tehát a kicsit nagyobb virágos lesz, mégpedig úgy, hogy az enyém lesz a piros-bordó virágos, abból lesz az egész ruhám, Krisztinek, és anyunak pedig a világoskék virágos, egyszínűvel kombinálva, hogy azért ne legyen nehéz eldönteni, ki is a menyasszony. :o)
Alkalmasint majd mutatok képet a kész ruhákról is...
Folt. köv.
4 megjegyzés:
Szivbol gratulalok, es sok sok szerencset, boldogsagot kivanok!
Nagyon cuki az anyagotok, biztos csodas kis ruhak lesznek belole! :)
Hűű, ez tán a nagy hír!
Gratulálok nektek tiszta szívből! Nagyon sok boldogságot kívánok!
A babonákkal meg ne foglalkozz. Én se tettem, piros kosztümben mentem férjhez, és boldogok vagyunk.
Kíváncsi vagyok a kész ruhákra, légy szives majd mutasd meg.:-)
Hű, Zsuzsi, nagyon kíváncsi vagyok a ruhádra! (meg persze a többiekére is, de itt mégis csak Te leszel a főszereplő)
Nekem is sk. rucim volt néhány éve, azok a bongyor tortahabos borzadalmak mindig távol álltak tőlem.
Örömteli készülődést kívánok Nektek!
Köszönöm lányok, és ígérem, hogy mutatom majd a ruhákat... is. :o)
Van kép a tietekről? Mindig szívesen nézegetünk esküvői képeket. :o)
Megjegyzés küldése