Elfogyott

Jelentem, kivégeztem a margarétás maradékok utolsó morzsáit is! :o)

Először minden cafatból derékszögű darabokat metéltem gurulóvágó és nagy négyzetvonalzó segítségével:

Utána összetologattam két darabbá, amik nagyjából egyforma méretűek:

Kis trükkel élve összefoltoztam némi op-art jelleggel:

A trükk annyi volt, hogy háromcentis(talpszélességem négyszerese) sárga szalaggal varrtam össze a darabkákat, amit aztán a zöld anyagot középre hajtva a visszáján, a színén cikkcakkal letűztem. Így a hátoldal szinte egységes:

A két darabból varrtam egy hosszú téglalapot, kerestem hozzá cipzárt:

Bélésre steppeltem a sárga vonalak két szélén, pánttal elszegtem a szélét, bevarrtam a cipzárt, kifordítottam, hajtogattam és levarrtam a két oldalvarrást:

Majd amikor kifordítottam jött a kellemetlen meglepetés: az elkészült darab nem egy formás neszeszer lett, hanem egy bucibigyó:

Kissé amorf, még gondos formára húzkodás után is:

Régifajta fényképezőgép férne kábé bele, de inkább tán uzsidoboznak is keresztelhetnénk:

Mert néha nem az sikerül, amit terveztünk... :o)

Szerintem eladhatatlan kategória. Zsuzsi szerint lenne rá igény. Szerintetek? (ha Zsuzsinak lesz igaza, tán-tán kisorsoljuk az érdeklődők között) :o)

Folt. köv.