Jelentem, kivégeztem a margarétás maradékok utolsó morzsáit is! :o)
Először minden cafatból derékszögű darabokat metéltem gurulóvágó és nagy négyzetvonalzó segítségével:
Utána összetologattam két darabbá, amik nagyjából egyforma méretűek:
Kis trükkel élve összefoltoztam némi op-art jelleggel:
A trükk annyi volt, hogy háromcentis(talpszélességem négyszerese) sárga szalaggal varrtam össze a darabkákat, amit aztán a zöld anyagot középre hajtva a visszáján, a színén cikkcakkal letűztem. Így a hátoldal szinte egységes:
A két darabból varrtam egy hosszú téglalapot, kerestem hozzá cipzárt:
Bélésre steppeltem a sárga vonalak két szélén, pánttal elszegtem a szélét, bevarrtam a cipzárt, kifordítottam, hajtogattam és levarrtam a két oldalvarrást:
Majd amikor kifordítottam jött a kellemetlen meglepetés: az elkészült darab nem egy formás neszeszer lett, hanem egy bucibigyó:
Kissé amorf, még gondos formára húzkodás után is:
Régifajta fényképezőgép férne kábé bele, de inkább tán uzsidoboznak is keresztelhetnénk:
Mert néha nem az sikerül, amit terveztünk... :o)
Szerintem eladhatatlan kategória. Zsuzsi szerint lenne rá igény. Szerintetek? (ha Zsuzsinak lesz igaza, tán-tán kisorsoljuk az érdeklődők között) :o)
Folt. köv.
4 megjegyzés:
Hát már megint leesett az állam. Szuper lett!
Szerintem jó kis darab lett. Eladható , nem adható ....engem nem zavarna a ducisága . Jó ránézni :)
Már mér lenne eladhatatlan? Nekem mindig azt viszik el elsőnek, amit már temettem...
:o)
Megjegyzés küldése