Ezúttal egy kék kockás, persze ez is kézmelegítővel. Valószínűleg ez a sorozat itt most meg is áll, bár ki tudja... Nem sok munka, ha az embernek csak kitalálnia kell, az anyukája pedig megköti! ;o)
Van azért más is, mert mégiscsak jó hosszú (varrós!) hétvége van, vagy miszösz...
A tőlünk már megszokott, szinte védjegyünkké vált Zsuzsis képek közül jön egy nagyobb lélegzetvételű darab. Nem árulom el, hogy ki kérte, mert már karácsonyi ajándék lesz kisunokától nagypapáéknak.
Mivel három figura került egy alapra, a szokásosnál nagyobb hátteret hagytam alul és felül is, hogy ne csak egy csík legyen a kész kép. Mikor a rátétezéssel kész lettem, jött aztán a horror vacui /Zsuzsitól tanultam :o)/, vagyis a félelem az ürességtől. Egy alaknál szinte sosem steppelem a hátteret, mert olyan kicsi marad körben a keret és a figura közt, hogy nincsenek ekkor szabad felületek. Itt már muszáj volt tűzögetni, viszont kukacolásban 1. nem vagyok még túl jó (jelzem némileg a varrógépem hibája is), 2. ide az nem illett volna. Maradt tehát az egyszerű egyenes vonal, azokkal adtam némi hátteret. Így néz ki a cérnahurrikán a hátoldalon:
Ez a tűzés azonban még csak az előlapot és a bélést fogta össze, hogy egyszerűbb dolgom legyen. A kész kép már csak ennyi plusz tűzést kapott:
Felül látható még az akaszónak felvarrt két textilhurka is, a kép mérete nem alkalmas a kis nyitófüles megoldáshoz.
Van valaki, akit még érdekel az eleje is? :o)
Nosztalgikus, visszafogott színezést kapott, mégiscsak nagyszülők lakásába kerül:
Most viszont várnak a csodás rózsaszín és bézs anyagaim, szóval...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése