Anyukánk úgy gondolta, hogy unokaöcsénknek elkélne egy új garnitúra ágynemű. Ha lehet, pasis és némileg felnőttes (mondjuk szerintem a Pókember is pasi, meg Harry Potter is pasi...), és ezen felbuzdulva turkált is egy dupla paplanhuzatot, nemes egyszerűséggel kijelentve a vételkor, hogy majd én megvarrom. :o)
Jó, hát persze, hogy megvarrom... gyakorlatom is van benne (hirtelen nem számolnám, hogy hány ilyet varrtam már), tehát a már ismert irányított robbantással felszabdaljuk az eredeti darabot a kívánt méretekre:
Rutinosabbak (vagyis én) már a feljelöléskor biztostűznek, még szabás előtt, ezzel megkönnyítve saját későbbi munkájukat. Ha mázlink van, a gomboláspántból éppen csúszik elég mind a paplan, mind a párna szélére. (saját paplanomon úgy csúszott, hogy kb. harminc centin tuszkolom be-, és ki a paplant, de elég az...) Ha nincs mázlink, akkor a szabás után áthelyezünk néhány gombot és varrunk néhány gomblyukat, mert mi az nekünk (legalább a varrógép gomblyuk-öltését aplikáláson kívűl is használjuk valamire).
Hogy az eredetileg középen elhelyezkedő minta kicsúszott oldalra? És akkor mi van? :o) Még mutatósabb is így.
A párnahét utolsó kispárnahuzataival...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése