Kb. két éve úgy indult ez a takaróvarrás, hogy Zsuzsinak és nekem is megtetszett egy neten talált takaró. Kevés, pasis színből volt, és a blokkok csíkos anyagokból szabott háromszögekből készültek. Miután sógorom BKV-s, így tehát kék, csíkos ingek sorát használja el, az egyik kiindulási pont a kicsontozott ingek voltak. Nálam volt két méteráru darab (turkáltak) és egy szabászati maradék darab, amikből dolgozhattunk. Először nyilván a legnagyobb blokkokat szabtam ki, hogy az ingeknél biztosan meglegyen a szükséges anyagmennyiség, hisz a kisebbeket a leeső darabokból is ki lehetett hozni. Tehát a keret viszonylag hamar elkészült:
Következő lépésben a közepes méretet készítettem el, és próbáltam elrendezni úgy, hogy az egy színből szabottak lehetőleg csak sarkon érintkezzenek:
Aztán jöhetett a kitöltés a kicsi blokkokkal, szintén ügyelve, hogy egyszínűek ne találkozzanak lapjukkal:
Ezen a ponton nem voltam egészen elégedett, ezért megkértem páromat, hogy nézzen rá. Mire ő megkeverte az alsó részben a közepes blokkokat, aminek eredményeképp újra kellett számolnom a még szükséges kicsiket. De megérte:
Végül elkészült az előlapom, három darabba varrtam csak össze, hogy Zsuzsi majd könnyebben tudja steppelni. Vagyis részemről kész. :o)
Vizilabda párnával és anyák napi terítővel...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése