Tavaly kaptam Krisztitől egy sötétkék kánikula ruhát. Mert a középiskolás korunkban vett, gyűrt viszkóz kedvencem alig huszon-egynéhány év után elhalálozott.
A fazon alapvetően nem volt rossz, egy ujjatlan, horgolt vállrészű, alatta pedig húzott, bő ruha, nyárra ideális. De felvéve valahogy nagyon rossz arányokat mutatott. Először csak bevettem egy keveset az oldalából, és a levágott csíkból kis ujjafodrot próbáltam rá készíteni, de az nem segített rajta.
Így radikálisabb megoldás következett, levágtam a vállrészét, kivasaltam a bőséges húzást, aztán egy ejtett vállú póló szabásmintájával átszabtam. A formája így már rendben volt, de a kényelmes, kellemesen vékony anyag átlátszóságával még kezdenem kellett valamit, hogy nyáron egy szál magában is felvehessem. Egy mellrészre tett csíkot fontolgattam, valami apró virágos anyagból, de amikor elővettem a vékony vásznas dobozomat, igen hamar kezembe akadt a tökéletes megoldás, egy széles, nagy virágos madeira szalagdarab. Egy kislányruha aljára már varrtunk belőle, de ahhoz tán túl nagy is a mintája, ide viszont ideális volt.
Íme, a kényelmes, de csinos, nyári itthoni szaladgáló ruhám:
A díszítés keresése közben még újabb, Laurának való dolgok akadtak a kezembe, azokal...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése