Vasárnap kezembe került anyukám fogókesztyűje, elnéztem, milyen viseltes, néhol el is vékonyodott, aztán itthon utánanéztem a blogban, hát nem is csoda, hisz öt éve kapta karácsonyra. No, éppen még most is használható, de mivel időm van, anyagom van, varrtam is egy pár újat neki, szintén karácsonyi ajándéknak.
Itt az látható, hogy miből áll össze nálam egy fogókesztyű:
Tenyéroldal farmerből négy réteg béléssel összesteppelve (vastag pulóverből mentett, vékonyabb pólóból mentett és maradék vászon), kézhátoldal farmeren vászon (kivéve a tűzhöz közeli felső végen) szintén három réteg béléssel, valamint a bélés, ami további két réteg: egy vászon és egy póló, és még egy pici akasztó, amit az oldalvarrásba fogok be rendszerint.
Négy színű cérnával alaposan összesteppeltem a rétegeket, aztán a bélés kesztyűt és a külső kesztyűt egymásba húztam és alul pánttal elszegtem.
A finom célzás a címben pedig csak annyit takar, hogy mivel anyukám folyton hízni akar, ezt a kesztyűt meglátva remélhetőleg jobban rájár majd a dugicsokikra, amikkel ellátjuk... :o)
Egy újabb kifordítható táskával (vagy kettővel...)...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése