Amikor egy váratlan meghívást kaptam a volt (kedvenc) főnökasszonyomtól, megnézendő az új (2,5 hónapos), először Magyarországra látogató unokáját, hirtelen az jutott eszembe, hogy egek, hogy fogok én egy fél nap alatt összecsapni valami ajándékot? Valami egyszerűre gondoltam, ami praktikus is, jó lett volna egy gyors, négybehajtott pánttal keretezett termovelúr takaró, név rátéttel, de kiderült, hogy nincs elég nagy darab termovelúrom itthon. Megnéztem, milyenek is vannak, és mennyi, és végül két maradék termóból, és egy maradék flaneldarab minden centijéből ez sikerült:
Danielnek (és az anyukájának, és a mamájának) tetszett, és nekem is, mondom én, néha a maradékok adják a legjobb ötleteket.
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése