Elkészültem! :o)
A "versenyt" ugyan nem tekintem megnyertnek, mert Zsuzsi lényegesen több munkát fektet az ő darabjába, mindenesetre személyes győzelem, hogy ez a takaró elejétől a végéig kész.Elhasználtam egy zacskónyi anyagmaradékot, ami gyerekruha szabás után maradt, kipróbáltam a medalion elrendezést, csíkokból készítettem keretet (sőt kereteket), és rávettem magam még a steppelésre is.
Valamint kiderült, hogy a kifordítós módszer gyorsabb, bár a steppelésnél jobban kell figyelni, hogy ne legyenek anyagtorlódások és becsípések a hátlapon.
A hátlapról készült fotón jól látszik, hogy azért tekintettem el a minden kereten való tűzéstől, mert így arányosabban rendeződnek a varrásvonalak:
Kinagyítva talán az is látszik, hogy a Zsuzsi kontúrját is körbetűztem, ahogy azt a kis képeknél is szoktuk.
Máris felpakolom a Meskára, remélem mihamarabb szerető kis gazdát melengethet, mert szerénytelen véleményem szerint túl szép, hogy egy zacsiban lapuljon. :o)
Most ránézek a karácsonyi listára, tehát...
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Hát nekem eddig ez a takaró a kedvencem! Egy hatalmas Zsuzsi!
Megjegyzés küldése