Bár, a (sokkal több) steppelést vagy fél évvel Kriszti előtt befejeztem, a pánt keresésével ment az idő. Aztán az is meglett, fel is varrtam, csak képtelenség volt egy jó képet készíteni róla, részint a telefonom korlátozott ezirányú tehetsége, részint amiatt, hogy valaki energiatakarékosra cserélte a Napot.
De most, egyelőre csak felszínesen súrolva (vagyis automatára állítva) az új fényképezőgépünk zsenialitását, máris pótolom a bemutatót.
Ilyen lett a takaró készen (már a Meskán):
Emlékeztek még, hogy mik készültek ebből a cuki kalózosból? Általam érthetetlen módon a Meskán unatkozó nadrág és ruhácska.
Ma pedig, egy kisebb shopping-túra keretében (amely elérte fő célját, és Vivien kapott egy csinos, csajos, nagylányos szövetkabátot télire), betévedtünk egy Müller drogéria kézimunka-osztályára, ahol nem csak Vivien leendő sáljaihoz (amit anyukánk lesz szíves elkészíteni), de más karácsonyi projektekhez is sikerült ócó, és szép fonalat venni:
Gombolyagja 315!!! forint volt, és szerintem kettőből simán kijön majd az a sál, amiért majd négyezer forintot kértek volna a ruházati boltokban. De még ha három kell is hozzá...
Az első fonalas képen látható, hogy hímzőfonalat is vettünk, a kedvenc fajtámat, motringonként 85 forintért. Legutóbb egy rövidáru boltban, 185 forintért sikerült vennem ebből a fajtából...
További karácsonyi készülődéssel, és talán steppeléssel...
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Nagyon szép lett!
Fonalat venni pedig érdemes, ha valaki tud és szeret kötni a családban, sokkal olcsóbb így egy ruhadarab, arról nem is beszélve hogy személyre szabott, akarom mondani kötött!
Megjegyzés küldése