Néha magamnak is varrok

Időnként eljutok odáig, hogy saját ruhatáram miatt ne csak sajnálkozzak, és sopánkodjak (tipikus "suszter cipője" eset), hanem tegyek is érte valamit. Elsősorban ugye ezért járom a turkálókat, ahonnét aztán minden mást hozok haza (ugye nem én vagyok az egyetlen?). Aztán néha akad egy-egy darab, ami nem csak megtetszik, de még jó méret is, és felpróbálva is jó. Ez a ritkább eset. De többször előfordul, hogy jó a méret, de valahogy nem az igazi felpróbálva. Ilyenkor aztán vagy visszateszem, vagy, ha látok benne fantáziát, hazahozom. Effélékből már két fiók tele van. Most aztán, hogy kiszabtam egy vagon gyerekruhát, ezek a fiókok is sorra kerültek. Újra felpróbálgattam a dugdosott darabokat, és máris van közte, amit félre is tettem elajándékozásra (így lesz kevésbé gazdaságos a turkálóban olcsón megvett ruha). Aztán a maradékokat elkezdtem nézegetni, és egymáshoz próbálgatni, mert nem csak kicsit átalakítva szeretem őket, de a többféle anyagból kombináltakat még inkább. Aztán két póló jött elő, amik színben passzolnak egymáshoz, az egyiknek a nyaka, és mellrésze jó, a másiknak kényelmesen bő az alja.

Simán összerakva mégsem tökéletes:


De sebaj, vannak itt piros darabok is, nézzük csak azzal kombinálva:



Látványos, de... hmm. Na de, mi lenne, ha mégis a két zöldes kerülne egymáshoz, csak egy kevés pirossal?
Egymás mellé próbálva:


Krisztivel való véleménycsere után, megszavazva, készre varrva:


Ugyan tunikát szerettem volna, és miniruha lett (mániákus biztonsági ráhagyás-eltúlzó vagyok), de ez legyen a legnagyobb gondom. :o)
Most lássuk a maradékokat: a szűkebb derékból, és a két rövid ujjból lehet egy kislányruha (majd piros övrésszel, és kantárokkal kombinálva):


De még így is marad egy vállrész, aminek a két első darabja pont olyan, mint egy kis blúz, nem?


Ha lenne ekkora babám, meg is varrnám, így megy a maradékba. Talán a félretett pirosakkal...

Folt. köv.