
Ekkor már tudjuk is, hogy mi legyen a sorsa, a sok nadrág után, már csak az univerzum egyensúlya érdekében is, legyen szoknya. Így készült:
Félbehajtjuk az ing hátát, kicsit szelidítünk az alja ívén, és egyformára vágjuk a széleket:


meg a külső szélén is, utóbbinál teljes magasságnak a képzeletben (nálam a vágóalátét vonalaival) sarkosra kiegészített hosszat véve:

Aztán a két jelölés között, az alja ívét követve, félbevágjuk a darabot:

Ezekből lesz a szoknya eleje és háta. Az elejéhez kell még két formára szabott pánt, a zsebek szélének elszegéséhez, és két zseblap, a rászabott csípőrésszel (a hiányzó sarok kiegészítéséhez mintának használhatjuk a hátát):


Az íves alátéteket bevasaljuk merevítő közbéléssel, és színt színére fordítva a leendő zsebnyílások szélére varrjuk:

Tipp: mivel a bevasalatlan anyag jobban nyúlik, a varrásnál könnyebb a dolgunk, ha ez a réteg van felül, így könnyebben tudjuk igazgatni, míg a bevasalt alsó réteggel semmi gondunk:

A varrásráhagyást bevagdossuk, majdnem a varrásig, hogy szebben be tudjuk fordítani a pántot:




Miután az eleje a két vagány zsebbel elkészült, színt színére fordítva a hátával, összevarrjuk a két oldalvarrást. Lemérjük a szoknya felső szélét, és gumiházat szabunk hozzá, egy, vagy akár két darabból, ahogy az ing alkatrészeiből kikerül:

Az öv részeit összevarrjuk, kis nyílást hagyva egyik olalon a gumi befűzéséhez, aztán színéről felvarrjuk a szoknya derekára, majd félbehajtjuk, és a belső oldalon, a felvarrás ráhagyását az övbe simítva, a még levarratlan oldal ráhagyását is szépen behajtogatva, letűzzük a gumiházat. A szoknya alját keskenyen, duplán felhajtva tűzzük le, fűzzünk gumit a derekába, és kész is:

Persze nem egy készült, a már megkezdett, lila-fehér kockás hálóing hátának felső része is ugyanerre a sorsa jutott:

Már a Meskán.
Folt. köv.