Gyerekkorunk kedvenc ételei

Belindától kapva a felkérést, mi is csatlakozunk a kedves sorozathoz, hogy felemlegessük gyerekkorunk kedvenc ételeit.

Előbb az egyszerűeket: vajas kenyér zöldpaprikával, májkrémes kenyér, parizeres kenyér, üres kenyér (apukánk nagy bosszúságára, méltatlankodott rajta, hogy Tán nincs mit a kenyérre tenni?), körözött, bundás vagy olajban pirított kenyér teával, reggelire a mai gabonapehely helyett mi a "kakaóba beleszeltet", vagyis kakaóval leöntött, kockára vágott kenyeret ettünk. Hamar végeztünk vele, mert ha nem siettünk, túlságosan szétázott, úgy meg már... Ja, és a kakaót anyukánk főzte, nem instantból kevertük.

Ahogy így összeszedtük, kiderül, hogy egyik kedvencünk a krumpli (volt, és ma is az), sokféle formában, rakott krumpli, tepszis krumpli, tepsiben sütött tócsi, szalonnás-petrezselymes újkrumpli, vagy simán héjában főtt, vagy sült (télen a cserépkályhában, ősszel a kertben maradt kukoricaszár, miegymás elégetésekor a parázson, hamuban) változat. A héjában főtt krumplit annyira szerettük, hogy a nagymamánál a malacoknak főzöttből is szemezgettünk, ha alkalom adódott. Az egyik kedvenc vacsoránk szintén a mamánál volt, a sterc. Anyukánk többször is megpróbálta reprodukálni, de ebből a mamáé maradt a kedvenc, a sparherden sütött eredeti. Ez a mamánk (anyukánk anyukája) csodás lekvárokat, szörpöket is készített. Azóta sem ettünk bodzalekvárt, emlékszem, a konyhában levő heverőn (papa ebéd utáni pihenőhelyén) ültünk, mama középen, mi kétoldalt, és felváltva adogatta a lekvárba mártott kenyérfalatkákat jobbra-balra. Miközben vagy az esti mese, vagy már a Szabó család szólt a rádióban, ez ugyan nem tartozik az ételek kategóriájába, de így teljes a kép.
Az édes tésztákat persze szerettük, mint minden gyerek, palacsintából akkor még az egyszerű kakaós vitte a prímet, és anyukánk tarka-barka piskótája. Szilvásgombóc, természetesen, anyukánk metéltnek való tésztával készíti, és darált, cukros mákkal szórja meg, ha pedig több lesz a tészta, mint a szilva, a maradékból apró gombócokat türelmeskedik. Ennek a szilvásgombócnak később nagy riválisa lett keresztmamánk (apukánk nővére) sárgabarackos, főtt krumplis tésztából készült gombóca, fahéjas cukorral a barack magja helyén, és prézlibe forgatva. Szintén nála szoktunk mi is vizes-cukros kenyeret ropogtatni, ha délután megéheztünk.
Ha már gombócok, nálunk mindig is nagy kedvenc vasárnapi ebéd volt (van és lesz) a sült hús-gombóc-káposzta, ami kicsit bővebben: szeletben, lábosban a sütőben megsütött sertéscomb, fokhagymásan, hozzá dinsztelt fehérkáposzta, és nyerskrumplis gombóc. Ez utóbbi finomra reszelt krumpliból és lisztből, pici sóból áll mindössze. Ebből gömbölyít anyukánk kanállal a tál falán majd öklömnyi szépségeket, amiket addig főz kb., míg fel nem jönnek a víz színére. Ez a gombóc akkora kedvenc, hogy nem csak az ebédhez, hanem később csak úgy kézből is ettük, üresen, vagy vacsorára, felszeletelve, palacsintasütőben egy pici olajon körbepirítva, jó hideg tejjel. Egyébként ugyanebből a kombinációból (nyers, reszelt krumpli, liszt, só) van nálunk a túrós csusza is, kicsit hígabbra keverve, és a nokedli szaggatón át a vízbe eregetve. Nem tudom, miért csusza ez, közelebb áll a sztrapacskához, de mi így hívjuk, és kész. Egyébként úgy esszük, mint a túrós tésztát, túróval-tejföllel-sózva, alkalmasint pirított szalonnakockával.
A rövid, tételszerű felsoroláson kicsit túlszaladtunk, de mit tegyünk, nem voltunk válogatós gyerekek! Bár tételesen ideírhatjuk, hogy a spenótót és sóskafőzeléket senki nem ette a családban... :o)

Nos, az eredeti szabályok szerint tovább kéne küldeni, de az az igazság, hogy akiknek a kedvenc ételeire kíváncsiak lennénk, de nagyon, nem szeretnek és idézek: "láncbigyózni", ezért álljon itt egy felsorolás, ha olvasnak, legyenek szívesek kommentben megosztani velünk kedvenc gyerekkori ételeiket (légyszilégyszilégyszi!).


Tehát a nevek:

Juhizs

Mártanéniazéris

Csokifolt-lányok

Aledi

bemka

bubsza

Maris

Most pedig végignézem a listát, legalább nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit főzzek ma! :o)

Legközelebb varrással...

Folt. köv.