Ez a táska bizony minden szempontból megfelel a címnek...
Barátnőm szülinapjára készült, mivel ő meg feketemániás, előszedtem egy zacskó fekete vastag szövetet, talán üléshuzat-maradéka, hogy hogy került hozzám, ki tudja már... :o)
De végre megtalálta az új életét!
Viszont teljesen sima fekete, az ugye nem az én műfajom, na meg snassz is, ezt a zöld mintásat viszont szintén szereti Célszemély, szóval egy kis csík mindkét oldalára, és a zsebek belül ebből készültek.
Az anyag önmagában nagyon jó választás, mert amilyen vastag, olyan puha, meglepően könnyű varrni, még a sokrétegű részeknél is.
De nehogy túlzásba essünk a dicséretekkel, azért hibái is vannak: eszméletlenül bomlik, szóval minden varrást szálazni kell (már akinek nincs szálvágós gépe), és bár jó a tartása, a laza szövés miatt nyeklik-nyaklik időnként a gép alatt... főleg, mikor a csíkokat applikálja az oldallapra az ember. Szóval van egy-két szépséghiba, amiket nem mutatok meg. :oP
De a teteje gyönyörűen áll:
Hogy ezen a képen nem látszik semmi? Hja kérem, ha a fekete bárány alagútba téved... Na jó, készült vakuval is egy, de nem kék a cipzár ám.
Belül megint új megoldás: faltól falig felvarrt zsebek, az egyik oldalon alacsonyabb, a másikon mélyebb, mindkét oldal különböző szélességeknél letűzve, így van méretes zseb zsepinek, tollnak, igazolványoknak, telefonnak, kulcsnak, sminknek vagy aminek csak kell.
Miután az egész szobát beborító fekete szöszöket és szálakat felporszívózom...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése