Akkor most azt is megmutatjuk, hogy mi készült a fekete-fehér mintás anyagokból:
Egy bögrealátét a sötét oldal számára! :o)
A sötét oldal Dóri barátnőm, a bosziblúz tulajdonosa. :o) Jut is eszembe, végre készültek képek róla a blúzban, hamarosan kapok belőle, és akkor, kedves, türelmes olvasók, ti is megláthatjátok végre!
Szóval a bögrealátét... hát, amolyan karácsonyi-, Dóri hazalátogatásakor hozott telefontokomért viszont-ajándékféle dologra volt szükségem, és az nem is volt kérdés, hogy varrjam. Mivel Kriszti már belemerült a bögrealátétek világába, nem kellett a szomszédba menni az ötletért, a ködös Londonban, Dóri új "állomáshelyén" mindig jólesik egy tea, és milyen jó, ha van hozzá alátét is, nem hűl ki a bögre lába, meg ilyenek...
A fekete színen nem kellett gondolkoznom, hozzá a fehér természetesen adja magát. Ekkor pedig rögtön eszembe jutott Jack a tökkirály (Tim Burton Karácsonyi lidércnyomás - The nightmare before Christmas című rajzfilmjének főszereplője), akinek a feje egy felvarrható folt formájában már régebben hozzám szegődött egy méteráruboltban. Nem is volt kétséges, hogy tökéletes választás lesz a bögreszőnyeg dekorálásához.
Így aztán, mikor elmentem a Hunyadi utcába, hogy bevásároljak Kriszti megbízásából, gyorsan választottam háromfélét is a sakktáblák színeit variáló mintás vásznakból. Az alátét bal oldalát alkotó háromszögek így ugyanannak a mintának a pozitív-negatív változatából vannak. Egyszínű feketét szerettem volna hozzá, hogy Jack feje köré pókhálót hímezzek, de mivel az nem volt, így még egy mintásat, egy csajos pöttyöset(karikásat) választottam.
A két összeillő mintásból keskeny háromszögeket vágtam, majd összevarrtam őket. Nem találtam el a méretet, bevallom, nem is számolgattam előre, végtére is, a bögrelábtörlőknek nincs szabványos mérete. Ritkán varrok háromszögeket, kicsit meg is szenvedtem velük, mármint a szabás után, mikor rájöttem, hogy nem hagytam pluszban ráhagyásokat, és akkor a végeredmény keskenyebb lesz, de hogy is passzítsam, hogy legalább a minta kijöjjön, mielőtt a széleit egyenesre vághatnám... Na, a vége két, nem elég széles téglalap lett, amikből további két alátét készülend, kicsit más arányokkal, és díszítéssel; meg az újabb szabás után egy olyasforma, mint amire gondoltam.
Hozzávarrtam a pöttyösből akkorát, ami kellemesen keretezi Jack fejét, aztán fel is varrtam az említett fejet. Könnyű dolgom volt vele, hiszen a széle már eleve sűrű fekete cikk-cakkal van eldolgozva, én is azt az öltést használtam. Ezzel az előlap el is készült.
Ez után kiszabtam a flízt, körben ráhagyva másfél centit, majd a hátlapot is, arra még egy körben ráhagyva a másfél centit.
Következett a steppelés, a háromszögeket a szabásvonalak mentén, és azokkal éppen ellentétesen tűztem le, Jack körül pedig szabálytalan csigavonalat kanyarítottam. Ezt azonban igen csak nehéz fényképezni, remélem, azért valamennyire látható.
A steppelés után levágtam a hátlap sarkait ferdén, hogy a behajtásnál ne legyen nagyon sok réteg, és körben az előlap széléhez hajtva le is férceltem.
Ez után már könnyű dolgom volt, még egyszer behajtva levarrtam a keretet, és el is készültem.
Íme, a végeredmény, távol a tökéletestől, de az "ahogy-esik-úgy-puffanik" módszerhez képest elégedett vagyok azzal, ami lett belőle. Remélem, Dóri is így látja majd... :o)
Valószínűleg a másik két fekete-fehér alátéttel...
Folt. köv.
Egy bögrealátét a sötét oldal számára! :o)
A sötét oldal Dóri barátnőm, a bosziblúz tulajdonosa. :o) Jut is eszembe, végre készültek képek róla a blúzban, hamarosan kapok belőle, és akkor, kedves, türelmes olvasók, ti is megláthatjátok végre!
Szóval a bögrealátét... hát, amolyan karácsonyi-, Dóri hazalátogatásakor hozott telefontokomért viszont-ajándékféle dologra volt szükségem, és az nem is volt kérdés, hogy varrjam. Mivel Kriszti már belemerült a bögrealátétek világába, nem kellett a szomszédba menni az ötletért, a ködös Londonban, Dóri új "állomáshelyén" mindig jólesik egy tea, és milyen jó, ha van hozzá alátét is, nem hűl ki a bögre lába, meg ilyenek...
A fekete színen nem kellett gondolkoznom, hozzá a fehér természetesen adja magát. Ekkor pedig rögtön eszembe jutott Jack a tökkirály (Tim Burton Karácsonyi lidércnyomás - The nightmare before Christmas című rajzfilmjének főszereplője), akinek a feje egy felvarrható folt formájában már régebben hozzám szegődött egy méteráruboltban. Nem is volt kétséges, hogy tökéletes választás lesz a bögreszőnyeg dekorálásához.
Így aztán, mikor elmentem a Hunyadi utcába, hogy bevásároljak Kriszti megbízásából, gyorsan választottam háromfélét is a sakktáblák színeit variáló mintás vásznakból. Az alátét bal oldalát alkotó háromszögek így ugyanannak a mintának a pozitív-negatív változatából vannak. Egyszínű feketét szerettem volna hozzá, hogy Jack feje köré pókhálót hímezzek, de mivel az nem volt, így még egy mintásat, egy csajos pöttyöset(karikásat) választottam.
A két összeillő mintásból keskeny háromszögeket vágtam, majd összevarrtam őket. Nem találtam el a méretet, bevallom, nem is számolgattam előre, végtére is, a bögrelábtörlőknek nincs szabványos mérete. Ritkán varrok háromszögeket, kicsit meg is szenvedtem velük, mármint a szabás után, mikor rájöttem, hogy nem hagytam pluszban ráhagyásokat, és akkor a végeredmény keskenyebb lesz, de hogy is passzítsam, hogy legalább a minta kijöjjön, mielőtt a széleit egyenesre vághatnám... Na, a vége két, nem elég széles téglalap lett, amikből további két alátét készülend, kicsit más arányokkal, és díszítéssel; meg az újabb szabás után egy olyasforma, mint amire gondoltam.
Hozzávarrtam a pöttyösből akkorát, ami kellemesen keretezi Jack fejét, aztán fel is varrtam az említett fejet. Könnyű dolgom volt vele, hiszen a széle már eleve sűrű fekete cikk-cakkal van eldolgozva, én is azt az öltést használtam. Ezzel az előlap el is készült.
Ez után kiszabtam a flízt, körben ráhagyva másfél centit, majd a hátlapot is, arra még egy körben ráhagyva a másfél centit.
Következett a steppelés, a háromszögeket a szabásvonalak mentén, és azokkal éppen ellentétesen tűztem le, Jack körül pedig szabálytalan csigavonalat kanyarítottam. Ezt azonban igen csak nehéz fényképezni, remélem, azért valamennyire látható.
A steppelés után levágtam a hátlap sarkait ferdén, hogy a behajtásnál ne legyen nagyon sok réteg, és körben az előlap széléhez hajtva le is férceltem.
Ez után már könnyű dolgom volt, még egyszer behajtva levarrtam a keretet, és el is készültem.
Íme, a végeredmény, távol a tökéletestől, de az "ahogy-esik-úgy-puffanik" módszerhez képest elégedett vagyok azzal, ami lett belőle. Remélem, Dóri is így látja majd... :o)
Valószínűleg a másik két fekete-fehér alátéttel...
Folt. köv.
1 megjegyzés:
Csudajó fej. Belinda banya a nyálát csorgatja, és üdvözli a Dóriboszit.
Megjegyzés küldése