Lánc, lánc, eszterlánc

Tegnap délelőtt a két zöld anyaghoz csatlakozott harmadik cimborájuk is, egy jó kis láncvarrós buli során.

Így néz ki a varróasztal ezen folyamat alatt:

A kedvenc részem az, amikor a pedálon levő lábamra pottyan az asztal szélén gyülemlő kupac, főleg, mivel ez azt is jelzi, hogy egész jól haladok a sorral! :o)

Aztán két ostorpattintás - áléhopp :o) , és máris felsorakoztak egy újabb fázisfotóhoz:

Ezúttal kissé sárgásabbnak mutatkoznak a színek, ma besütött a nap, és átszínezett mindent, bárhogy is függönyöztem... Bevallom nekem is fura, de ezekhez a színekhez fotózásnál nem jön jól a napfény.

Zárásként pedig álljon itt a szereplők dicsérete: ritkán varrok efféle márkás anyagokból, de meg kell mondjam, sokkal jobban viselkednek, mint a felénk-vidéken kapható, kevésbé neves társaik. A szálirány végig egyenes (ne nevessetek, varrtam már olyan vásznat, ami nem ilyen volt!), a festett minták is tartják a szálirányt, ami pedig hab a tortán, az a szövött szélük:

Régóta fenem a fogam ezekre a feliratos csíkokra, mégpedig azóta, amióta külföldi blogokon láttam, hogy ezekből milyen maradék-csodákat varrnak... akár egész takarót ilyen csíkokból. Na azt nem ígérek ugyan, de valami lesz belőlük! ;o)

Ma végre a délután is a varrásé, szóval hamarosan...

Folt. köv.