Lehet, hogy odakinn zimankó és zegernye tombol, de a minap ebben is megtaláltam a kacagtatót, mikor harmadszor állított meg siettemben egy szembejövő szélroham. Olyan lehettem, mint a megállítható tévéadás: siet siet lassul lépésközben megáll hirtelen megindul siet lassul.... stb. A végén már muszáj volt kuncognom a helyzeten.
De más előnye is van, ha kint rossz az idő: az ember beszorul a varrógépe mellé!
Ha pedig kint havazik, bent is hógolyók készülnek, vagyis a klasszikus hógolyó (snowball) blokkból kialakított hóemberek. A részleteket kézzel hímeztem, a keret és a hátlap pedig egy eredeti Ralph Lauren ágynemű európai szabványméretűvé tétele után maradt keskeny csíkból van. Mintha ehhez találták volna ki! :o) Viszont kicsit megnehezítette az anyag kékje az akasztó kiválasztását, mert a két csodás keskeny szaténszalagom egyike sem passzolt ehhez az árnyalathoz, így maradt a fehér zsinór, hiszen a domináns szín úgyis az.
A méretük 6,25x6,25 cm, karácsonyfadísznek méreteződtek (már a meskán laknak). Nem nagyon varrok ilyen pici méretben, és most megint rájöttem, hogy miért, nekem a nagy takarókat találták ki! Itt egyrészt nem lehetett rátétezni az arcot (persze vannak, akiknek nem okoz gondot a miniatűr méret), másrészt roppant lassan kellett nyomni a varrógépet, nehogy túlvarrjak a vonalakon (steppelésnél), bár azt előnyükre kell elismerjem, hogy sokkal hamarabb kész vannak, mint egy takaró! :o)
Mivel először nem tudtam eldönteni, hogy a golyó nyolcszöge vagy a keret vonala mentén steppeljek, mindegyik változatból varrtam kettőt, és bár egyformán tetszik a végeredmény, ezentúl a nyolcszög oldalainál maradok.
Merthogy négy szem hóembernél nem lehet leállni, az ugye teljesen nyilvánvaló... :o)
Ha elkészülnek...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése