Vegyes vágott

Én sem vesztem el hétvége óta, csak a blogolás maradt utoljára.

A rőfösben megint kitúrtam a legextrémebb anyagot, ha lehet, még a múltkorinál is vadabb:

Párizsi krémes csokis kockát sütöttem, és megállapítást nyert, hogy a legolcsóbb tejszínutánzat (valami növényi habalap) a legolcsóbb lidl-s étcsokival és Marika étbevonóval királyi tartású haboskrémet ad:

Klárika nem kapott volna külön bejegyzést semmiképp, a képét is csak azért mutatom, mert új anyagokból készült:

Ezek után a hétvégém további részét újabb, az ikreknek szánt ajándék töltötte ki.

Zsuzsi turkált egymástól független beszerzésekben két, egyforma mintájú és szabású blúzt:

Amikből kieszelt és kiszabott két könnyű, nyári kis blúzt a csajoknak. Ezen a ponton azonban más, sürgősebb varrnivalói elszólították, így elcsomagolta nekem további varrásra. Mikor kibontottam, a lélegzetem is elállt, hogy hogy fogom befejezni a négy-négy darabban levő, furcsa kinövésekkel szabott darabokat. De aztán folyamatos msn-es tanácsadás mellett elkészültek. :o)

Egy trükköt fotóztam menetközben: ha felnőtt ruhából szabtok gyerekméretet, és beleesik a szabásba a szegett szél, nem kell feltétlen felbontani a varrásoknál, és újravarrni, ennél a vékony anyagnál elcikkcakkoltam a széleket, majd a varrás után derékszögben behajtva rövid tűzéssel rögzítettem a "nemszép" részeket, így valahogy:

A kész darabok pedig:

A felnőtt blúzról készen átmentett piével díszített eleje:

Hátul, nyakban kötőkkel záródik, a hátat csinosan szellősen hagyó hasítékkal, ami egyben a bebújást is megkönnyíti:

Mára ennyi, de most továbbmerülök a varrnivalókkal megtömött csomagomba, hogy egyéb kiszabottan kapott darabok is kész formát kaphassanak. /Miután kisikáltam a fürdőszobát, pfujj... :o)/

Folt. köv.

Még torták

Mivel két Zolim (a négyből, miszerint bátyánk, bátyánk fia, párom, párom fia) is születésnapját ünnepelte a minapában, két rendes torta is került a lakásba az én finom, ám kevésbé mutatós Nutellásomon kívül. Zolim munkatársa készítette őket, aki másodállásban cukrász. Hogy nem csak hobbiból űzi, azt mi sem mutatja jobban, mint a képek (meg az ízek)... egyik gesztenyés-meggyes, a másik tejcsokis volt. Meg is mutatom őket, hogy csorgathassátok a nyálatokat. Pont olyan finomak voltak, mint amilyen szépek. :o)

De vissza a varráshoz...

Folt. köv.

Sütibaba

Nem kis fába vágtam a fejszém, mikor babaruha varrásba fogtam... :o)

A foltolós része még csak ment is, meg haladós is volt:

Igazítás, tovább építkezés:

És így tovább, és így tovább, míg csak ruhaalkatrészek nem alakulnak a kezünk alatt:

Összeállítás, gomboláspánt, mert a picik ruhájára mindig arányaiban nagyobb záródás kell, hisz pici a ruha, a fejüknek valahol bele kell férni, ez esetben a háta végig nyitott.

Nyitott szélek eltisztázása, a ferdepántra voksoltam, hogy a piciknek kényelmes legyen, puha puplint használtam hozzá.

Ez a mintakavalkád, amiért egyszerűen imádom ezt a varrományomat:

Most pedig, tutturúúú:

92-es méretű kislány kötényruha vászonból. Máris a meskán.

Három napi kemény munkám fekszik benne. Megint eszembe jutott, miért hagyom a szebb-szabottabb darabokat Zsuzsira, és miért varrok szívesen gumis derekú gyerekcuccokat. De azért nem ez volt az utolsó...

Folt. köv.

Leselkedő

Apró és tabló

Ami szerintem még hasznos (főleg, mióta olvastam Krisztina kommentjét az előző bejegyzés végén) az iskolatáskába, az egy kis pénztárca.

A leeső cafatokkal variáltam farmert, nagyjából egyformára a két csajnak:

A cipzárjuk fémfogas és sárga, Vica-féle ajándékból, nem vagyunk finnyásak, nem kell minden részletnek rózsaszínnek lenni.

Belül egy válaszfallal osztottam ketté, nem annyira papír-, és aprópénznek, hanem pénznek és kulcsnak, hisz utóbbinak se kéne elkallódni az iskolatáska homályában...

Mivel más nem jut eszembe, amit meg tudnék varrni a kislányoknak - pardon nagy kislányoknak -, ezért összegzésül még fotóztam egy tablót is, hogy mi mindent kapnak a leendő iskolásaink:

Zsuzsitól várok egy nagyobb tétel varrnivalót, addig pihen a gép, de ki tudja, lehet, nem elég érdekes a könyvem (valamelyik a rám váró 16-ból), és nem bírom megállni, hogy ne kezdjek addig is valamibe, míg pakkom érkezik, tehát...

Folt. köv.

Nutellás torta

Miután szombaton, a legnagyobb rohanás közepette a fényképezőgép akkuja úgy döntött, hogy ő akkor most pont lemerül, így nem tudtam megmutatni nektek az újabb adag, ezúttal szinte az egész konyhaasztalt beterítő galócamuffinjaimat (szombaton kerti partira voltunk hivatalosak, vasárnap anyák-napozni mentünk, sok süti kellett), most kárpótlásul megmutatom Zoli alig használt Nutellás tortáját. Egy kanál tejföllel gazdagított, két tojásból sütött piskóta, tejszínben elkevert, nem teljesen habbá verődő Nutellával megkenve/leöntve. Hihetetlenül nassolásra csábító a végeredmény... ha a látvány nem is tökéletes, de az íze... :o)

Bár ez az utóbbi bejegyzések során nem látszik, de azért én is teszek-veszek barátságos varrósarkomban, legközelebb onnan valamivel...

folt. köv.

Ellentmondás

Ma varrtam még két tolltartót, vagy színestartót is a kicsiknek, leesett Bratz-os és farmercsíkokból, ami olyan puha lett, hogy két 100-as tűt is eltörtem benne... :o)

Először egy szanált lepedőalapra varrtam a csíkokat, mintha papírra varrnék, csak ezt nem kell kitépkedni alóla, és plusz tartást ad neki:

Utána szépen négyzetté vágtam, aztán rásteppeltem egy extravastag flízre, és a vékony bélésre. Aztán két szemközti oldalt elszegtem pánttal (nem kell ferde, mert egyenes az anyag széle), bevarrtam a cipzárt és a kapaszkodókat, aztán szembehajtva tűztem a két végét.

Ott jött el a töréspont, mert rengeteg réteget kellett átvarrni, ami az én kis Brother-kémnek kicsit soknak tűnt. Először úgy számoltam, hogy 18 réteggel kellett megbirkóznia, aztán rájöttem, hogy még a lepedőalap is, meg a pánt, ami magában több réteg, félbehajtva, szóval középen már .... nem is mondom meg, mennyi réteg volt. A második tűt a harmadik öltésnél lehegyeztem, így a harmadiknak már kézzel tekerve adtam túlélési esélyt.

Szóval olyan puha, hogy tuti megvéd minden színest és ceruzát, hacsak rá nem ül valaki! :o)

Menetközben eszembe jutott még egy apróság, ami kellhet egy elsős nagylány iskolatáskájába, szóval...

Folt. köv.

Relatív

Mert neszeszernek nagy, táskának kicsi, de tisztaságcsomagnak épp ideális.

Steppelés fronton megint nem estem túlzásokba, bár ez is relatív, mert kontúron tűzni néha sokkal strapásabb, mint mondjuk egyenes vonalakkal rácsmintát létrehozni:

Kettő darab tisztaság-neszeszer a művésznők monogramjával, Bratz lányok, mint háttérelem:

Másik oldalon főszerepben:

Megyek is fecnizek még ezekből a csajokból...

Folt. köv.

Anyák napi fánközön

Mert előre meg lehet sütni, és majd holnap megtöltöm.

Mert mindenki imádja a családban.

Mert pont annyira nem macerás, mint amennyire mindenki (én is eddig) fél tőle.

És mert egyesek csupa nyálcsorgatót mutogatnak... :o)

Tornazsákok és valami vadság

Belevágtam újra a Bratz-os függönyökbe, hisz közeledik az ikrek szülinapja, és ősszel bizony ők is mennek az iskolába. Szegény gyerekek, hogy öregszenek?! Bo)

A zsákokhoz kellett némi apróságot vásárolnom a rőfös-ben, ahol viszonylag jól ellenálltam mindennek, kivéve persze a kísértést, a kilós áron kínált anyagoknál.

Azt a két darabot hoztam el, amit más úgyse venne meg. De én nem tagadom, néha igen extrém ízlésem van:

Egy közelebbi a minta-, és színkavalkádról, bizony ezen is átmentek párszor a festéssel... De épp ezért minden benne van, amit szeretek: élénk színek, finom rajzolatok, batikolt jellegű háttér.

Őszintén, hányan vennétek meg rajtam kívűl? :o) Hozzáteszem, az ára jó, kb. 400 Ft-ra jön ki métere, és vászon, csak laza szövésű, puha.

A tornazsákok pedig, kevés szóval, hisz a forma már ismerős:

Steppelt talprész, hogy strapabíró legyen:

Dius-féle zöld kockás bélés:

Külön pánt:

Röfiorr-összehúzós zsinórok:

Ehhez a projekthez vásároltam anno ezt a függönyt, de töménytelen maradékom van... azért csak kitalálok valamit... vagy átpasszolom Zsuzsinak, hogy gyerekruhák szülessenek! :o)

De a suliba kell még más is, azzal...

Folt. köv.