Nyálcsorgató

Szombati ebéd képekben.

Ilyen volt:

Aki esetleg nem ismeri, ez a pöfeteg gomba :o).

És ilyen lett:

Receptet nem írok, ha valaki (apuka) megörvendeztet vele, neked már nincs más dolgod, mint hámozni, panírozni, sütni és dagadtra enni magad!

Strandajánló

Idei első igazi strandolásom kapcsán.

A nemhivatalos első, egy házi strandolás volt, Annamari barátnőmnél, aki egy medencés házra vigyázott néhány napig (egy jó bébisintér még házra is tud vigyázni :oD), teljes felhatalmazással, amit az időjárás is támogatott, szóval ott is jót pancsoltuk.
Na de, visszakanyarodva, tegnap egy számomra új pesti strandot próbáltunk ki, a Paskált. Zuglóban van, két trolibusz is a közelében jár, a 77-es, és a 82-es. Tiszta, rendezett, így, hogy hétköznap mentünk, elég szellősen voltunk, szép, füves, vannak árnyékadó kedves fák, és büfék, ahova mi csak néhány jégkrémre neveztünk be, szóval a lángosról pölö nem tudok nyilatkozni. :o)
Két medencéjük sem volt zsúfolt, bár úgy hallottam egy beszélgetésből, hogy hétvégén többen vannak ott is. Egy dolgot nem értettem, hogy a medencéket, néhány méteres, járólapos emberi "grillsütő" körben meghagyásával miért kerítették körbe kb. derékig érő beton növényládákkal. Így ugyanis a medencéből a holminkat nem látjuk, vagy a takarónkról a medencében levőket (alkalmasint az éber úszómesterek figyelmére bízott nagyobb gyerekeket). Persze áthidaló megoldás, ha a takarón állva pihenünk, és napozunk. :o)
Ami igazán jó, hogy hétköznap 1500 a felnőtt napijegy, és 1000 a gyerekeké, kedden, strandváró napon pedig még alacsonyabb, 850 a fölnőtteknek, és 600 az ifjaknak.

Szóval, aki még nem próbálta, nézze meg, szerintem érdemes.
De most vissza a varráshoz, szóval...

Folt. köv.

Egy kis olvasnivaló

Eheti ajánlatom: Gerald Durrell: Rokonom, Rosy című könyve.

Igaz még nagyon az elején tartok, de meg kell mondjam az a napi pár oldal munkába indulás előtt igazi vígasz belőle!

Nem is tudom pontosan ez hányadik Durrell könyv, amit olvasok, de sosem elég belőlük, annyi az utánozhatatlan humor bennük. Na jó, úti olvasmánynak talán épp ezért nem is megfelelőek, már ha zavar, hogy megnéznek, mikor olvasás közben kuncogsz, vagy éppen hangosan felnevetsz.

E példány első tanulsága: óvatosan a kívánságokkal! Adrian Rookwhistle (főhős) például egyfolytában kalandra vágyik kiszámított és egyhangú életében... aztán jön is a kaland egy örökölt, alkoholizmusra hajlamos elefánt személyében. Hát ki akar ekkora kalandot? :o)

**************************************************************************

Én pedig Kálmán Zsófia: Kanadában zöldebb a fű című könyvét olvastam ki épp, azt is jó szívvel ajánlom. A doktornő a nyolcvanas évek elején járt Kanadában, férje kutatómunkája révén töltöttek ott el egy időt, családostól. A könyv a beilleszkedésükről, kalandjaikról, kicsit az ottani, és itteni viszonyok összehasonlításáról szól. Ennyi évvel a megírása után már mi is tudjuk, milyenek is a bevásárlóközpontok, amikről ír, meg az IKEA bútorok, és a többi, akkor még errefelé ismeretlen, modern, és irigyelt, nyugati "dolog".
De érdekes az ottani szociális gondozás, felnőtteké, és gyerekeké, ami azt hiszem, még mindig csak kialakulóban van nálunk.
Mindent összevetve, a városi, és a gyönyörű kanadai tájakon tett természeti túrákat végig érdeklődve olvastam, ajánlom nektek is.
Olvasás után pedig....

Folt. köv.

Hamis túrógombóc

Megint egy egyszerű, és gyors recept, a valahonnan kaptuk kategóriából, képpel, egyrészt, hogy lássátok, mekkora adag lesz belőle (kivételesen egyet sem kóstolgattam el, a fotózás miatt), másrészt, hogy kedvet kapjatok kipróbálni.
Tehát: fél liter vizet felforralok, egy csipet sóval, és egy kávéskanálnyi olajjal. Belekeverek, és pillanatok alatt sűrűre főzök benne két deciliter kukoricadarát (majdnem minden boltban kapható már).
Ha kihűlt, belekeverek egy csomag, vagyis 25 dkg túrót, és, bár a recept nem írja, de egy-két kanál cukrot is.
Ez után már nincs is más hátra, mint a leghosszadalmasabb része, a masszából kb. nagyobb diónyi gombocókat formálni, és kevés olajon megpirított, cukros-fahéjas zsemlemorzsába forgatni őket.
Akár jól meg(por)cukrozott tejföllel, akár baracklekvárral tálalom, hamar kiürül a tányér.

Mindenkinek sok sikert, és jó étvágyat hozzá, én most megyek steppelni a kockás-csillagos takarót, hogy végre azt is mutathassuk, úgyhogy...

Folt. köv.

Lila-sárga "maradék"

Ez lett a kockás kis ruhák maradékából. Egyelőre. Most jön a töprengés, meg a keresgélés, mert ezekből az anyagokból most már tényleg csak fecnik maradtak, az eddig összehozott méretet pedig keveslem babatakarónak. Párnának meg nagy. Vagy nem? A szélén levő ráhagyást leszámítva 64x64 cm-es.

Szerintetek?

Ha jön az ihlet, vagy egy jó ötlet hozzászólásban...

Folt. köv.

Mókuska, mókuska fölmászott a fára...

Ha az embernek kórházban kell lennie, legyen aki felvidítja!

Talán erre gondoltak a zirci Erzsébet kórház dolgozói, amikor az egyik ajtó közelében álló fára mókusetetőt szereltek, feltöltve potyadióval.

Én ugyan "csak" a fogászati szakrendelést látogattam (az idén negyedszer esik ki a tömés ugyanabból a fogamból, pedig IGAZÁN rendes fogorvosnőm van), de engem is felvidított.

A kiskrapek egy távolabbi fától rohant a füvön át, aztán körbemászta háromszor a fát, a kint ülő betegek örömére, lenyúlt egy diót, és eliszkolt.

Közben többször is megállt pózolni, mint egy igazi fotómodell, de szerződést nem fog kapni, mert mire kattanik a gép, már továbblódul.

Ezért is sikerült csak így lekapni:

Aki megtalálja az első képen a mókusfület, az nyereményül megnézheti egészben a második képen; aki nem találta, annak pedig bizonyítékként egy elszaladós kép, hogy a mókula bizony ott volt!!!

Viduljatok ti is!


Folt. köv.

Kockások

Igen-igen-igen, sikerült szereznem pár métert Dius szuper kockás bevásárlásából! Talán még nektek is juthat, nézzetek be hozzá!
Most aztán varrhatunk! Természetesen, jó testvér módjára elfelezem Krisztivel a szerzeményt, jó lesz neki ajándéknak a szülinapunkra. Ne mondjátok el! ;o)
Hogy mi minden lesz belőle, azt meg majd itt megláthatjátok, tuti, hogy valami jó kis foltos takaró, meg kislányruhák, de szerintem magamnak is varrok blúzt belőle.

Tehát hamarosan...

Folt. köv.

Blogtalálkozó

Blogosok találkozója!!!

Mi megyünk! Ti jöttök? :o)

Viszünk sütit is. ;o)


Folt. köv.

Szülinapra még...

... készült egy angyalka is, de utólag már nem sikerült beszúrkodni szegényt a táskás bejegyzésbe.

Aki kinagyítja a képet, és így észreveszi a hibákat, vessen magára!

Ő sem az első, és valószínű nem is az utolsó ebből a mintából készült képek sorában, de mindegyikük személyre, vagy alkalomra szabott.

Tudok még mutatni két karácsonyi példányt is:

Az eredetiek a kedvenc-kedvenc-kedvenc foltos könyvemben szerepelnek, én csak "A PIROS" könyvemnek hívom, hivatalos neve: Lise Bergene A foltvarrás szenvedélye.
Biztos varrok még máskor is, már csak azért is, mert ez az angyal csak egy a hat, könyvben szereplő közül, szóval alkalmat nekem, hogy angyalt varrhassak!!!



Folt. köv.

Tündértáska

Ugyan már néhány napja kész, de mivel szülinapi ajándék volt, eddig nem mutathattam meg, nehogy a szülinapos meglesse (az anyukák ugye kötelezően nézegetik a gyerekük blogját...), és oda legyen a meglepetés.

Tehát íme a kettes számú tündértáska, ezúttal kék farmerrel és többszínű hímzéssel:

Hátul ez is virágalakú tűzést kapott:

Belül pedig négy zsebet és két üvegrögzítőt - nem cumisüvegnek ugyan, de ebben a kánikulában mindenkinek kell a túlélővíz! Ezekbe a pántokba épp belefér bármilyen fajta félliteres üveg.

Boldog-boldog szülinapot!!!

Folt. köv.