Elkészültek végre a kétféle kockásból kombinált, kötényes kis ruhácskák Kriszti legkisebb keresztlányainak születésnapjára.
Ilyenek lettek:
A képek bal felső sarkában a zöld ruhácska párjának még csak körbetisztázott darabjai láthatóak. A jobb oldalon pedig az új varrógépem, ami nem új, csak nálam, egy kitűnő Toyota jeans. Most esik le, villoghatnék vele, hogy van egy Toyotám, igaz, nem autó, hanem varrógép, de az én esetemben jól is van ez így, mert vezetni úgy sem tudok, varrni viszont annál lelkesebben. Ezzel pedig lehet is rendesen. Az én szegény kis Brother-em, aki már vagy 15 éve hűségesen szolgál engem, a háztartási varrógép címkéjét jócskán túlteljesítve, kissé már megfáradt. Az is igaz, hogy a Toyota érkezéséig ezen cseppet sem akadtam fent. Csak emez újabbat beüzemelve tűnik fel, hogy mennyivel egyszerűbb úgy varrni, hogy a kelmetovábbító továbbítja az anyagot, nem a varrónő kézi ereje, ráadásul egyenesen előre, nem kissé ferdén, tehát ez sem az én defektem volt. Megnyugtató. De azért persze a régi gép is megmarad, hiszen vannak olyan varrnivalók, amikhez még nagyon is megfelel. Jó, nem pont vékony anyagokhoz, mint a két kockás... amikből meg ennyi maradt, gondolkodásra serkentve engem, hogy mit is varrjak belőle:
Még egy kislányruha nemigen jön ki belőle, de talán egy kis takaró előlapja, vagy esetleg egy újabb kockás nadrág... ha kitalálom...
Folt. köv.
Ilyenek lettek:
A képek bal felső sarkában a zöld ruhácska párjának még csak körbetisztázott darabjai láthatóak. A jobb oldalon pedig az új varrógépem, ami nem új, csak nálam, egy kitűnő Toyota jeans. Most esik le, villoghatnék vele, hogy van egy Toyotám, igaz, nem autó, hanem varrógép, de az én esetemben jól is van ez így, mert vezetni úgy sem tudok, varrni viszont annál lelkesebben. Ezzel pedig lehet is rendesen. Az én szegény kis Brother-em, aki már vagy 15 éve hűségesen szolgál engem, a háztartási varrógép címkéjét jócskán túlteljesítve, kissé már megfáradt. Az is igaz, hogy a Toyota érkezéséig ezen cseppet sem akadtam fent. Csak emez újabbat beüzemelve tűnik fel, hogy mennyivel egyszerűbb úgy varrni, hogy a kelmetovábbító továbbítja az anyagot, nem a varrónő kézi ereje, ráadásul egyenesen előre, nem kissé ferdén, tehát ez sem az én defektem volt. Megnyugtató. De azért persze a régi gép is megmarad, hiszen vannak olyan varrnivalók, amikhez még nagyon is megfelel. Jó, nem pont vékony anyagokhoz, mint a két kockás... amikből meg ennyi maradt, gondolkodásra serkentve engem, hogy mit is varrjak belőle:
Még egy kislányruha nemigen jön ki belőle, de talán egy kis takaró előlapja, vagy esetleg egy újabb kockás nadrág... ha kitalálom...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése