Divatlap anno... (addig is, míg karácsonyi projekteken dolgozunk)

 

Sajnos évszámot nem találtam rajta/benne, bár nem olvastam végig az összes szöveges részt (főleg mivel belül németül van), de olyan harmincas-negyvenes évekre tippelek...(a képek kinagyíthatók)

a pelerin ma is divat

a kockás szoknya is simán hordható lenne ma is

innen a kedvencem a balra fent, szembe néző modell blúza

ezt bírom a régi divatban, ugyanaz a sziluett, és mégis mindegyik darab más

Folytatása következik...

Poros újságok

Avagy mivel fogom eltölteni a karácsonyi szünetet?

A váratlanul ölembe pottyant, ölnyi, régi, és még régebbi divatlap átlapozgatásával.

Ígérem, hogy majd mutatok belőlük részletesebben is, de egyelőre egy teljesen összevissza, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül fotózott válogatás:

a kupac

imádom a bő szoknyás kislányruhákat

divatalbum

egyedi divatképek

1942!!!

ez pedig 1944-es

'77-es Quelle katalógus :o)

félek, itt sajnálni fogom, hogy ez csak a szabásminták bemutató albuma

ezt a ruhát máris imádom

pikáns fehérnemű oldal :o)

Pesti Divatból elég sok van a kupacban, ez a '71-es őszi divat is máris tetszik

Folt. köv.

Elkészült

Linda kabátja, az első, és valószínűleg utolsó télikabát, amit varrtam, végre elkészült.

De fotózni lámpafénynél..., egyelőre ezt a kettőt tudom mutatni, az elejéről egyben tizedszerre sem sikerült, majd Lindán, viselés közben megpróbálom még egyszer.

Hosszú, karcsúsított fazon,  széles csipke, részeire bontva a szabásvonalakban,  és teljes szépségében az ujjak végén, és önmagában gallérként. Ez utóbbi kissé furán áll, de Linda azt mondta, hogy ne varrjak be belőle. Így csak a két végét kellett félbehajtott szaténszalagba ügyeskedni, plusz még két kis gombbal, és szuperkeskeny szalagból formált gombhurkokkal ellátni.

Bélelt, ahogy kell, mondhatni, megkínlódtam vele, többet gondolkoztam, mint varrtam, majdnem ugyanannyit bontottam is, mondhatom, bármilyen sikereket arat, nem várható folytatás...

Viszont nyakunkon a karácsony, és idén nem voltunk elég előre tervezők, így...

Folt. köv.

Sajnos...

ma nem mutathatok többet, mert ez már itt karácsonyi varrogatás... 

Esetleg a karamellkrémes diós sütit mutathatom egészben:

Részemről koncert, aztán majd holnap varrok tovább, de Zsuzsi...

Folt. köv. 

Nem érek oda...

a varrógéphez. Valahogy mindig közbejön némi takarítás, vásárlás, olvasás, munka...

De amikor mégis, akkor végre befejezek még egy pár alátétet, rátett csillagmintával, rojtos szélekkel...

Lefotózom a szőnyegen:

Aztán fehér alapon is...

Meg a hátlapokat is (sárgakockás vászon):

Plusz közelit a csillagok mintája miatt:

Másnap felteszem a meskára.

Folt. köv.

Mellékesen

Tegnap délutáni beszerzőkörutam mellékterméke (drágám, nem is tudom, hogy történhetett...). Konkrét tervem van velük, már alig várom, de csak sorjában, nem kapkodunk ide meg oda (még ha szeretnénk is).

Folt. köv.

Vasárnap

A hétvége tervezésekor (mert olyan bolond vagyok, hogy még mindig tervezek) úgy gondoltam, hogy a mai napot jórészt a varrószobában töltöm, az utolsó előtti simításokat végezve Linda kabátján (ami a háttérben, sokat tanakodva, varrva, bontva, kézzel varrva, lassan elkészül). Naná, hogy nem így lett.

Helyette inkább ebédet főztem, muffinnal kísérleteztem, és befőztem.

Ebédre gyros-t sütöttem csirkemellből, imádom, hogy csak felszelem a húst, ráöntöm a fűszert a zacskóból, majd otthagyom, és amikor ennénk, egy serpenyőben, kavargatva kb. 2-3 perc alatt készre sütöm. Mivel főzés közben fedeztem fel (nem mindent tervezek gondosan), hogy kifogytam a gyorsrizsből, így rendeset készítettem, nem is értem magam, semmivel sem tart több erőfeszítésből elkészíteni, és nem is igényel sokkal több időt.

Aztán a szokásos sima muffinomat kevertem be, az első tepsivel így is sütöttem, utána a maradékba belereszeltem két narancs héját, és belenyomtam egy félnek a levét is, hmmm, annyit mondhatok, illatos, és ízes lett. Ebből is sütöttem egy tepsivel, és a maradékocska, fél tepsire elegendő masszába még kakaóport is kevertem. Az se rontotta el. :o)

a sima, a narancsos, és a narancsos-kakaós

De mit főztem be?

Nos, bár baracklekvárnak látszik, nem az, Maris tanácsára feltöltöttem készleteimet a későbbi, sütőtökhiányos időkre. Az eddigi, kicsike darabok helyett a héten két, szép nagy tököt vettem, hogy majd egyszerre gyorsan megpucolom, felkockázom, megfőzöm, leturmixolom, és lefagyasztom. Ma nekiálltam, "röpke" fél óra alatt végeztem egyikkel, és a legnagyobb lábasomba kockázva rájöttem, hogy a másik már nem fér bele.

ez még vár a sorára

félórányi izzasztó meló eredménye

A szokásos ételízesítős vízben puhára főztem (még jó, hogy az tényleg gyorsan megvan), majd a főzőlé nagy részét leöntve róla, leturmixoltam. Mikor lehűlt, dobozoltam.

három nagy adag tökleves ígérete

A leszűrt levet  félretettem a másik tökhöz, Rita esetéből tanulva, fel is címkéztem, bár ez sokkal könnyebben pótolható, mint a pektin:

Menetközben meg fényképeztem, mert a blogger (szinte) semmit sem csinál csak úgy saját magának.

De most végre varrás, közben fejben levél fogalmazása a televíziócsatornák vezetésének, hogy igazán rászokhatnának a hétvége mindkét délutánján a Jane Austen, és hasonló stílusú filmek vetítésére, a varrók háttérzaj igényének kielégítésére...

Folt. köv.