Piros-kék-fehér

Hát ez elkészült! :o) Mivel megint rövidebb a határidő, mintsem egy retúr-pesti út belefért volna, ismét rám maradt a steppelés is. Ami azért nem volt oly szörnyű, mint amire számítottam, mert bár nagyobb a kész méret, mint a zöld takarónál volt, viszont nincs az elő-, és hátlap közt flíz, mert csak ágytakaró lesz, nem takarózós takaró. Így aztán ilyen játszi könnyedséggel tereltem a gép alá: És bizony az összetekert rész csaknem az egész takaró... A következő kép a kedvenc részletem , ami persze már csak a végén lett kedvenc, mert eleinte inkább borzasztó idegesítő részlet volt. Délutános műszak délelőttjei. Egyik nap nagy lendületemet az törte meg, hogy az előhalászott hátlapanyag még nincs beavatva. Másnap ismét nagy elánnal kiszabom, azaz csak kiszabnám, mert az egyik irányban hiányzik néhány centi. Hogy én vettem volna a keskenyebb vásznat, vagy ennyit ugrott volna össze a beavatás alatt, a hét rejtélye marad, mindenesetre az a néhány centi nem volt sehol... Gondoltam, majd holnap lemegyek a rőfösbe, és veszek a 240 szélesből, de akkor az megint két nap, mire be is avatom. Maradt tehát az alternatív megoldás: meg kell toldani a hátlapot, de persze akkor már nem ám a saját színével, hanem valami kis színessel az előlap árnyalataiban. Akkor előszedtem a kék anyagot, hogy abból hamar toldok egy csíkot hozzá, de az meg persze nem volt elég hosszú. Szóval kellett még egy kis piros is:


A steppelés, mint említettem, fáklyásmenetnek bizonyult, főleg hogy első nap letűztem az összes blokk mellett hosszában (13 vonal, igazi rabszolgamunka, földön térdelve gombostűzésekkel), így másnap a keresztben levő vonalaknál már gombostűzni se kellett, csak végiggaloppozni a géppel. Aztán már csak jó képeket kellett volna csinálni, próbáltam így is úgy is, ki ki válassza ki a kedvencét!

Én meg addig nekifekszek az anyáknapi ajándéknak...

Folt. köv.

A napló hordozója

Végre elkészült Zsuzsi naplójának csinos kis védőhuzata. Az utolsó simításra, a gombokra, és a hurkokra várt egy ideje, (két elfoglalt nőszemélynek nem könnyű időpontot egyeztetnie ruhapróbákra, következő lépések megvitatására), de most már útrakész. :o)

Lassan elkészülnek az ingei is, talán azokkal...

Folt. köv.

Tulipárna

Az egész ott kezdődött, hogy barátnőm kért a sógornőjének egy takarót párnával, ami ilyen lett:

Bocs a képminőségért, ez még papírképről szkennelt fotó! Viszont, mikor meglátta, annyira megszerette, hogy alig tudta odaadni, és utána is folyton "irigykedett", ezért legközelebbi alkalomra varrtam neki, és a két lányának tulipán alakú párnákat a maradék anyagokból, hogy legalább valami olyasmije legyen nekik is.

Egyik oldal:

Másik oldal:

Viszont ők egy olyan család, akik nem átallják használni a foltos dolgaikat, és az eset sok éve indult, szóval az egyik párnáról bizony lekopott a huzat. Ez még nem akkora baj, viszont, mikor áthozta, hogy kéne egy új huzat, azt találta mondani, hogy ráér... :o) Ennek kb. fél éve...

Aztán tegnap elkapott az ihlet, és pikkpakk összehoztam egy nyomokban emlékeztető, de egész más huzatot, ezúttal cipzár záródással a régi kötők helyett:

Közben szidtam a kitalálót, aki sárkányláb (párom szerint úgy néz ki a meztelen párna) formájú párnákat alkotott.

A végeredmény: az eredeti foltos tulipánblokk, ferdepántos kerettel, ami a sarkaknál érdekes térhatást mutat (nem erre találták ki, de így tetszik), farmering alapon (a megrendelő készletéből).

De ez ismét csak kis kitérő a takaró mellől, szóval...

Folt. köv.

Dagihal

Mint a cím is mutatja, itten kérem madarak varrása történt. :o) Aledinél láttuk először, hogy madaras-mesetarisznyát varrt, a paloznaki meseterápiás központ nyári táborozóinak. Rögtön utánanéztünk Colette-nél, mert az ilyenfajta kezdeményezésekhez szeretünk csatlakozni. Azóta már több helyen is repkednek a kis mese-madarak, sőt leírás is van számos blogon. Például itt. Eleinte mondjuk elgondolkodtam, hogy honnan szedek én madármintát, de aztán csak a könyvespolcig kellett mennem ihletért, hisz karácsonyra kaptam ezt a gyönyörű könyvet: Bár akkor még nem tudtam, mire is használhatnám, mert nem vagyok egy madárapplikátor. De gondoltam, majd a virágokat használom belőle. Ám ami késik, nem jön időben, vagyis nem múlik, máris remek alkalom teremtődött a legdilisebb madarakat megvarrni. A dilis itt egészen pozitív jelzőként használva!!! Így esett a választás a címlapon balra felül, és balra alul elhelyezkedő csőrikékre. Hamar kiszabtam az alapot fehér vászonból (mert natúr színűm nem volt) és vagdostam a kis darabkákat virágnak, madáralkatrésznek. Mondjuk előbb volt egy kör szenvedés, mert a könyvben nem mesetarisznya méretben terveztek, szóval kicsit kicsinyítettem, szabad kézzel, mint látszik... :o)

Mivel kicsit fiúsra akartam venni a fazont, a hátteret adó virágok (minta szintén a könyvből) szára és levele csak a gomblyuköltéssel van hímezve, a színek pedig magukért beszélnek: kék és zöld. Remélem kisebb fiúknak megtetszik majd, a többiek olyan szép lányos színeket használtak. (A 19 éves fiú-tesztközönség véleménye: 10 év alatti fiúknak elmegy...)

Varrás közben néha elgondolkodtam, hogy ki a fene szabta ezt a sok firlefrancot a fejükre, meg a farkukra... de mit tegyek, nem tagadhatom meg magam egy szimpla tojás-madárral!

A végeredmény az állószájúak rendjébe tartozik, mert az alapot a hímzés végett bevasaltam a legvékonyabb közbélésemmel, a bélés pedig szintén vászon (egyszínű), de azért le lehet hajtani, ha valaki nagyon akarja... :o)

A zsinórt én nem sodortam, mert nem találtam itthon színben passzoló fonalakat, így csak bolti-kész zsinórból kapták meg az egyméteres pántjukat.

Végül pedig a cím magyarázata: párom mondta szegény kis zöldikére, hogy milyen helyes, ahogy a dagi hal úszkál ott a nádak közt... :o) Azóta én is kissé haloidnak találom, de talán a csőr és a lábak segítenek a rendszertani besorolásban.

Most pedig vissza a takaróhoz...

Folt. köv.

Szinte szöveg nélkül

Alakul a takaró!

Itt az első két sor: Itt már négy sor az ötből, székre állva felemelt kézzel fotózva, hogy beleférjen a képbe: Megyek is, folytatom... Folt. köv.

Szab, varr, vasal

Nekiestem az új anyagoknak, előszedtem még némi fehéret hozzá, és délelőttönként (délutános voltam a héten) ennyire jutottam: 70-70 kocka kétféle pirosból, négyfoltossá varrva 140 fehérrel: Szétvágva és kivasalva: Aztán újabb gurulóvágós szabó-órák után jöhettek a kész blokkok: Újabb órányi vasalás, és hasonfekve fotózás (csak Nektek, csak ma...): Nos, itt tartok a hétvége végén, a minta neve Lépőkövek, nem egészen ez lesz az elrendezés, de itt már látszik a lényeg, és a kész - roppant egyszerű - blokkok:

Egészen szimpla minta, nagyon könnyű varrni (kezdők is bátran megpróbálhatják!), de majd megmutatom, milyen látványos a végeredmény (legalábbis reménykedjünk...)!

Holnap kirakózok velük, és elkezdem összevarrni a sorokat, szóval...

Folt. köv.

Lassan, de halad...

Mostanában mintha egyre kevesebb időm lenne varrni... De azért mégis teszek-veszek a varrósarkomban, mégpedig ezeken:

Két inget varrok Zsuzsi barátnőmnek (egyelőre, mert még egy harmadik is tervben van), ezekből az amúgy foltvarráshoz való anyagokból (Loralie Harris csodás fantáziájából) :

Igen, a varrógépmintásból is. Le sem tudtam volna beszélni róla, miután meglátta. De meg sem próbáltam, nekem is tetszik. :o) Elvittem a Hunyadi utcába is, hát, majdnem szereztem magamnak még vagy fél évre való varrnivalót. De tény, hogy oda én is be tudnék költözni a varrógépemmel.

Aztán némi készlettisztítás, két régen kinőtt nyári ruhánkból -- látjátok, még felnőttként is hajlamosak vagyunk egyformába öltözni :o) -- lesz két még kisebb (tudom-tudom, hogy akkor már végképp nem fogjuk tudni felvenni). Egyik ajándékba lesz, egy majdnem egyévesnek, a másik meg Vivinek. A kisebb gumírozott mellrészű lesz, pántokkal, ehhez csak levágtam az egyik ruha tetejét: a nagyobbhoz szabásmintát is készítettem, alig kellett átszabni az eredetit: Az oldalából nem akartam elvenni, így a karöltő aljától kezdve kihúztam az eredeti oldalvarrásig, nyáron egy kis lazaság csak kényelmes lehet. A háta kivágott lesz, ennyivel is szellősebb, majd lehet, hogy még egy pánt kell keresztben, ami összetartja, meglátjuk. Ha már többet is tudok mutatni belőlük... Folt. köv.

Elnagyoltam

Vicces, hogy amikor tele mindkét kezem (vagyis a szoba...) varrnivalóval, akkor érkeznek rendelések a meskán is, de hát ez már csak ilyen mörfizmus!

Régebben varrtam egy egész sorozatot saját szabásminta alapján készült kistáskákból. A prototípus barátnőmnek készült szülinapjára, de ő sötét, hétköznapit kért, viszont nem lehetett nem kipróbálni a fazont nagyon színesekből is. Ámbár azt hiszem ötnél megálltam, de csak mert akadt más, sürgősebb varrnivaló, pedig válogattam még vagy tíz anyagot.

A szivárványfüggöny maradékából készült ez a kettő:

Szilvi keresett meg azzal a kéréssel, hogy neki a piros kéne, de A4-es méretű dolgokat pakolna bele, szóval nagyban gondolkodjunk.

A nagyítás simán ment, váltottunk még pár emailt, hogy tisztázzunk egyéb részleteket, például, hogy maradjon-e a farmer, mint kombipartner, vagy most legyen egyöntetűbb az összkép:

Piros vászon lett a társanyag, és bevallom, bármennyire szeretem a farmerkéket erős pirossal, végül Szilvinek lett igaza, ide most jobb a piros partner:

A bélést jó tartású, sárga kockás vászonból varrtam, ez újdonság a kicsi változathoz képest, mert abban nincs bélés:

Nem áll ilyen összevissza egyébként, mert több helyen rögzítettem a külső részhez, csak nem lett rendesen eligazítva fotózás előtt.

Viszont mivel ekkora méretben már nem tartana olyan szépen egyetlen farmerlap-merevítés, itt minden flízzel steppelt, hogy megálljon az a táska a saját lábán is :o) :

Valamint (ez sajnos egyik fotón sem látszik) a pántot ugyan úgy állítottam be, mint a kicsiknél, de itt még megerősítettem a bevarrási pont alatt négysoros tűzéssel.

Érdekes feladat volt ez a nagyítás, nagyon megtetszett a táska, csak azért nem tartom meg, mert én nem hordok magammal A4-es cuccokat! :o)
Most pedig vissza a takaróhoz...

Folt. köv.

Heti hírek

Újabb két napkalapos Zsuzsink született (szép nagy ovis csoportot lehetne már összehozni belőlük), ezúttal nem rendelésre varrtam, hanem ajándékba készültek mindketten.

Rózsaszín és rózsaszín, de mégis más és más:

Egész kollekció cipzárral és egy kis bájos barna pamutcsipkével gazdagodtunk, Vicának köszönhetően (KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!) :

Nem utolsósorban pedig Zsuzsi megint bevásárolt nekem a Hunyadi utcában, mert bizony ismét takaróvarrásba vágom fejszémet! (Már ha ez nem túl oximoron, vagy képzavar, vagy bármi más gonoszság...) Legyen akkor a körkéses vágóm, az kicsit jobban passzol.

Ezekből az üdítően kékekből, és bámulatosan pirosakból, bár nem látszanak soknak, dupla ágyra való ágytakaró lesz. Aki nem hiszi, várja csak ki a végét! :o)

Szóval ollóra fel, hogy aztán...

Folt. köv.

"Az a fahéj már avas!...

Ez nem fahéj, hanem csili!

Csili a forrócsokoládéba?

Majd meglátja, hogy megdobja!" (Csokoládé)

Körülbelül ez volt a kérdés jelen esetben is, melyik keret legyen, fahéj avagy csili...

Hogy mihez is? Hát két újabb bögrealátéthez.

Készítésük oka (túl azon, hogy jó varrni őket), egy régebbi elmaradás bizonyos kölcsönkenyér-jellegű akcióban. Ha ez kicsit túl homályosan hangzik... az nem a véletlen műve.

Akinek varrtuk, meglepetésként fogja kapni, hacsak rá nem jön a képből, hogy az övé. :o)

A hozzáillő alátét tervezése egyszerű volt, pillanatok alatt volt ötletem, csak sajna áttúrva a készleteimet, újra kellett gondolnom az egészet, mert valahogy nem stimmeltek az anyagok, és a terv.

Az alap "mézeskalácsost" mindenképp használni akartam, de nem nagyon tűrt meg mellékszereplőket maga mellett, csak néhány statisztát.

Így került végül a rátét-csésze-motívum egyszínű nyersfehér alapra, és semmi egyéb fakszni.

Persze az alátétek élete is párosan szép, de teljesen egyformákat nem akartam, ezért a kétféle formájú bögre.

A tűzéssel már nem kellett vacakolni, mert az alap motivumait varrtam körbe, lehetőleg minél többet. Na itt voltam kicsit bajban mégis, mert a célszemély tűzési tudása magasan az enyém felett van, de előre szólok, a tűzést nem ér zsűrizni az értékelésnél! ;o)

Sajnos csak szerdán tudom postázni őket, addig egy másik hasonszőrű projekten dolgozgatok, szóval...

Folt. köv.