Mivel nekem a takarók szegésére a hátlap előrehajtása vált be a legjobban, és elöl hajtogatva levarrva sikerül általában a legszebbre, ennél a takarónál trükköztem kicsit. Először is a hátlap nem volt elég széles ahhoz, hogy mindenhol meglegyen az előrehajtáshoz szükséges szélesség, és ugye a szavazáson se a hátlap világoskék pöttyöse nyert... hát szépen körbetűztem steppelés után az egészet, és minden kilógó hátlapot és flízt levágtam.
Aztán szabtam pántot a rózsaszínből (meglepő szavazási eredmény, tekintve, hogy pasi is volt a bizottságban...) majd körben hozzávarrtam a visszájáról a takarónak úgy, mintha egy blokkot kereteznék:
Először két átellenes oldalhoz, aztán a két maradékhoz úgy, hogy az előtte felvarrt két szegély végéig kiérjen. Így már pont olyan, mintha a hátlap lenne megfelelő méretre vágva. További nagy előnye ennek a módszernek, hogy a szegéshez egyenes szálirányban is szabhatjuk a pántot, nem kell ferdepánt a sarkok miatt.
Sajnos most készülnöm kell melóba, délutános műszakba, de majd fotózom az előre fordítást és a hajtogatott sarkot is.
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése