Két ötlet várt megvalósításra, egy adag karfiolos canelloni és egy születésnapi terítő. Hogy hol a párhuzam? Megmutatom képekben.
Mivel sehol nem kaptam canelloni tésztát (vastag, rövid, töltenivaló csőtészta), kénytelen voltam magam készíteni. Tehát tésztagyúrás, nyújtás, felvágás:
A terítőhöz csak két gondolatom volt, legyen világoskék és drapp színezetű, ha lehet, virágmintás. Találtam is egy nagyobb darab anyagot, amit felszabtam:
A nagy "lyukakat" kitöltögettem kisebb foltokkal, továbbra is a kék-virágos anyagot használva:
Mert én már láttam is magam előtt, hogy hogyan lesz egyszerű kockákból kicsit bonyolultabb, látványos minta...
A tésztát meg betöltöttem a karfiolos töltelékkel, és dagadt csöveket hajtogattam belőlük:
Leraktam egy jénaiban, és nyakon öntöttem jó adag fűszeres paradicsomszósszal:
A terítőn pedig elkezdtem több színből szabott foltokkal mintát kialakítani:
Már látjátok Ti is? :o)
Nos, a varrások még nem készek rajta, ellentétben a sajttal megszórva pirosra sütött ebéddel...
Együnk hát, aztán üljünk vissza a varrógép elé, ha már abban a szerencsében van részünk, hogy a csodás, nyári időjárás (folyamatos eső és viharok) beszorít minket teljes szabadságunk alatt a lakásba!
Folt. köv.
3 megjegyzés:
Lányok, ez övön aluli... Ha esetleg Zsuzsi a bűnös, akkor kérem a címet, megyünk!
Nagyon szép lesz a patchwork!
Hihi, Zsuzsi nem szereti a karfiolt.
De megnyugtatlak, ez már nem a mai kaja volt. Ma pizza lesz, és kombe. ;o)
Ez nem ééér! :)
Megjegyzés küldése