Triumvirátus

Na nem kell rögtön intrikáló római államférfiakra gondolni, ezúttal három tündér a főszereplő! Aki látta a Walt Disney féle Csipkerózsikát tudja, hogy a tündérek hármasával is járnak, ha csöpp kislányok védelmezéséről van szó.

Íme ők:

 

Valamint vászonból szabott másaik, kissé egyszerűsített grafikával ugye. :o) (mert amit rajzolni könnyű, megvarrni sokkal nehezebb):

Hogy az összkép egységes legyen, egyforma szárnyakat és cipőt kaptak, de mindőjüket csak egy-egy saját színű cérnával varrtam fel. Aplikálás után:

 Aztán Zsuzsi kitalálta, hogy mivel egy picilányra fognak vigyázni, ne külön-külön képek legyenek, hanem egy hosszú kép egyben. Ehhez kereteztem:

 Most ott tartok, hogy varázs sziporkákat kell hímezzek a pálcáikhoz (a tűpárna alatt szemfüles szemlélők felfedezhetik a negyedik, külön tündért is, róla később bővebben):

Remélem, ha már tudnak varázsolni, azért nem így fog kinézni minden ruha a lakásban:

Folt. köv.

Ha egy üzlet beindul...

Vagyis megint steppelés, egy újabb gyerektakarót fejeztem be a komódfiókból.

Az előlapja turkált ingek jó részéből készült, a hátlapja pedig ugyancsak turkálóból származó paplanhuzat. A mintája miatt ezt nem csak a kockák, de az átlók mentén is végigtűztem.

Már a Meskán, nekem pedig ideje lenne a karácsonyra koncentrálnom, bár a Krisztivel közösen készített listánk egész jól áll...

Folt. köv.

A mániákus viking-kedvelő mobiltokja

Bátyánk új telefonja megint nem fér be egyik eddigi tokba se, ezért rendelést kaptam a következő instrukciókkal: legyen rajta viking. Mondtam, hogy ilyen kicsiben nem tudok vikinget varrni, így lemondóan megelégedett valami monogramos mintával is.

Nekifogtam, konkrét elképzelésekkel, node ebből mi lesz? :o)

 Hát segédvonalakkal "szerkesztett" monogram az egyik oldalra:

Aztán nézelődtem a google-képekben, és ötöltem, és hatoltam, végül gomblyuköltéssel kihímeztem ezt a saját rajzolású vikingfejet a másik oldalra:

Végül négy rétegű lett a tok, mert érintőképernyőt kell majd védenie, a bélés pedig a vikinges szürke kockás flanel:

A megrendelő elégedett volt már a betűs felét látva is, hát még mikor megfordította, és meglátta a letagadott vikinget! :o)
Rám viszont máris vár néhány félbehagyott munkadarab, tehát...


Folt. köv.

Túltájékoztatás

Találós kérdés: vajon hány darab alsónadrágból bontogattam ki ezt a kupac címkét?

Elárulom, összesen kilencből (a tizedik az emberen van, nem is értem, hogy nem zavarja), a gyártó kissé túl sok információt akart átadni, úgy érzem. Mivel tízes csomagban árulják, szerintem egy, nyomtatott leírás is elég lett volna. :D

Tökölés

Barátaim a konyhai próbálkozások terén, megkövetlek benneteket, és revideálom nézetemet a "sütőtökből készíthető krumplispogácsa" elmélet terén.

Az első, sikeres próbálkozás óta ma másodszor próbáltam, rendesebb adagból pogácsát gyúrni, de megint nem sikerült. Elsőre vízben főztem meg a sütőtököt, ez botorság volt, hiszen így még több nedvesség  került  bele, és annyi lisztet vett fel, hogy semmi tökíze nem maradt, hidegen pedig átkerült a "kutyát dobálni még jó lesz" kategóriába. Ebből okulva ma sütőben sütöttem meg az alapanyagot, tök(!) szárazon, kicsit hagytam hűlni is, de még így is kezdett a gyúrás során túl soknak tűnni a liszt, amit felvett. Mivel a kőpogácsát még most sem szeretem, inkább abbahagytam a liszt hozzáadását, és a jól formázott pogácsák helyett kanállal szaggattam galuskákat a forró olajba. 

Ez jobban sikerült, finom is lett, de két adag után láttam, hogy túl sok lesz a masszám, és annyi sült galuskát nem fogok megenni. Ámde ekkor eszembe jutott, hogy a neten keresgélve láttam én sütőtök-gnocchi (általam ma kreált szóval töcchi) receptet, máris levettem az olajat a tűzről, és feltettem helyette egy fazék vizet. A tészta maradékát tehát már forró vízbe eregettem, amiből egy jó állagú, kissé talán ízetlen galuskaság lett. (ki szerint néz ki úgy, mint a nyers csirkemell?) 

 

Azt hiszem, vajon megfuttatom még őket, esetleg némi hagymával, vagy egy kis curry-s tejszín társaságában...

A sütőtök pedig nálam ezentúl marad a fetás, sima, illetve a currys leves formájában, mert azok egyszerűek, és finomak!

Jelentés a másik konyhából is: nálam is a fetás a nyerő, olyannyira, hogy ma is az sül. :o)
Viszont én tócsit készítettem próbából, de az se lett olyan finom, mint krumplis vagy retkes társai. A reszelt tök krumpliállagú volt, tehát elsőre kevés lisztet tettem bele, mert az eredeti tócsit is úgy szeretem, ha a liszt épp csak összefogja. Na, ez volt a hiba! A kevés liszt a meleg hatására teljesen elgyengülő tököt nem bírta összefogni, szóval az első sütést szűrővel meregettem az olajból a kukába. Viszont többletliszt segítségével ilyen guszta töktócsik is sültek ki:

Van viszont sikertörténet is, a krumplislepény maradék krumplipüréből. Ezt az alapanyagot összegyúrtam tojással, liszttel, annyival hogy már épp ne legyen ragacsos, és még tárkonyt tettem bele. Az így kapott tésztaságot belelapogattam a kiolajozott jénaiba, megkentem egy már majdnem lejárt tömlős sajttal és megszórtam egy maradék darabka lereszelt sajttal, aztán addig sütöttem, míg szép piros lett a teteje:

Az állaga félúton egy tészta és egy rizsfelfújt közt, az íze egyszerűen tökéletes. Hús mellé, de magában is finom.

Csupa konyha után viszont futkozunk a varrógépekhez is (amíg a tök sül magában...), hogy legközelebb foltos képekkel...

Folt. köv.

Elkapott a gépszíj

Vagyis,  ha már így belejöttem, befejeztem még egy kistakarót (máris a Meskán):

De most már ideje a karácsonyi ajándékokkal foglalkozni...

Folt. köv.

Igaziból én győztem (na jó, döntetlen)

Bár, a (sokkal több) steppelést vagy fél évvel Kriszti előtt befejeztem, a pánt keresésével ment az idő. Aztán az is meglett, fel is varrtam, csak képtelenség volt egy jó képet készíteni róla, részint a telefonom korlátozott ezirányú tehetsége, részint amiatt, hogy valaki energiatakarékosra cserélte a Napot.

De most, egyelőre csak felszínesen súrolva (vagyis automatára állítva) az új fényképezőgépünk zsenialitását, máris pótolom a bemutatót.

Ilyen lett a takaró készen (már a Meskán):

Emlékeztek még, hogy mik készültek ebből a cuki kalózosból? Általam érthetetlen módon a Meskán unatkozó nadrág és ruhácska.

Ma pedig, egy kisebb shopping-túra keretében (amely elérte fő célját, és Vivien kapott egy csinos, csajos, nagylányos szövetkabátot télire),  betévedtünk egy Müller drogéria kézimunka-osztályára, ahol nem csak Vivien leendő sáljaihoz (amit anyukánk lesz szíves elkészíteni), de más karácsonyi projektekhez is sikerült ócó, és szép fonalat venni:

Gombolyagja 315!!! forint volt, és szerintem kettőből simán kijön majd az a sál, amiért majd négyezer forintot kértek volna a ruházati boltokban. De még ha három kell is hozzá...

Az első fonalas képen látható, hogy hímzőfonalat is vettünk, a kedvenc fajtámat, motringonként 85 forintért. Legutóbb egy rövidáru boltban, 185 forintért sikerült vennem ebből a fajtából...

További karácsonyi készülődéssel, és talán steppeléssel...

Folt. köv.

Provence-i Zsuzsi babatakaró

Elkészültem! :o)

A "versenyt" ugyan nem tekintem megnyertnek, mert Zsuzsi lényegesen több munkát fektet az ő darabjába, mindenesetre személyes győzelem, hogy ez a takaró elejétől a végéig kész.
Elhasználtam egy zacskónyi anyagmaradékot, ami gyerekruha szabás után maradt, kipróbáltam a medalion elrendezést, csíkokból készítettem keretet (sőt kereteket), és rávettem magam még a steppelésre is.
Valamint kiderült, hogy a kifordítós módszer gyorsabb, bár a steppelésnél jobban kell figyelni, hogy ne legyenek anyagtorlódások és becsípések a hátlapon.

A hátlapról készült fotón jól látszik, hogy azért tekintettem el a minden kereten való tűzéstől, mert így arányosabban rendeződnek a varrásvonalak:

Kinagyítva talán az is látszik, hogy a Zsuzsi kontúrját is körbetűztem, ahogy azt a kis képeknél is szoktuk.

Máris felpakolom a Meskára, remélem mihamarabb szerető kis gazdát melengethet, mert szerénytelen véleményem szerint túl szép, hogy egy zacsiban lapuljon. :o)

Most ránézek a karácsonyi listára, tehát...

Folt. köv.

Második tűzőnap

Részemről kész a steppelés:

Most már csak meg kéne találnom a hozzávaló pántokat, amik valahol a varrósban vannak, de nem az első öt, lehetséges, megnézett helyen. A ti varrós sarkotok/szobátok is Bermuda háromszög? :o)

Hát nálam nem ilyen fényes a helyzet a tűzéssel, mert fél napot se voltam itthon, és a két körből egyiknél még javítanom is kellett. Így most öt, körben futó vonalam van:

Zsuzsi mennyiségi munkában mérve ezerszer előrébb jár nálam, viszont arányaiban nem vészes a lemaradásom, mert nekem is már csak két (egyre kisebb) keret és a Zsuzsi körvonala van vissza. Holnap munka után...

Folt. köv.

Első etap vége

Tegnap kimaradt két dolog a délelőtti beszámolómból (-K-), az egyik, hogy nagytakarítás előtt - ha már úgyis kéznél volt a porszívó - varrtam egy párnát egy gyerekkori kedvenc paplanhuzatból (duplán "csomagolva")...(azon, kihívást keresők kedvéért, akik nem értik, mihez kell a porszívó: próbáljatok meg műanyag szivacsaprítékot pakolni műanyag zsákból bárhova...)

... ebbe a gyönyörű párnahuzatba, amit még Zsuzsi varrt, így már újabb tétel lett belőle a karácsonyi listán, amit kipipálhatunk: 

van rajta cipzár, csak mutatni akartam a párnát is :o)

A másik, hogy én is kipróbáltam a sokak által sikeresen abszolvált piskótatekercs mintázást... az enyémek kissé hmm, hogy úgy mondjuk érdekesek lettek :o) :

A módszer tulajdonképpen működött, csak a mintának én a bekevert masszát színeztem meg Anita barátnőm kökénylekvárjából egy nagy kanállal, ez kevésbé alkalmas anyag lett mintákat rajzolni, viszont tuti, annyival finomabb is! (pláne, hogy belül anyukám házi baracklekvárjával kentem meg...)

De visszatérve a versenyeredményekre, én a Mulán végére idáig értem el:

Három kört sikerült letűznöm, ami nem sok, de tekintve, hogy ezt a darabot nem kell majd utólag pánttal szegni, a lemaradásom talán nem akkora.

Na, hát én (-Zs-) nem sütöttem süteményt (majd ma /már vasárnap/, a szokásos csak egy kis ezt, meg azt nevű hétvégi konyhai tombolás jegyében), viszont eddig jutottam a tűzéssel:

Tehát az egyik irányból kész van, aztán levágtam a ráhagyott flízt, és hátlapot, és már belekezdtem a  keresztben tűzésbe is. Igaz, hogy nekem a végén még körbe is kell pántolnom. Remélem, azért még ma... na jó, inkább nem tervezem be, hogy el is készül, de ha mégis, annak örülni fogok. :o)

Tűzés tűzni

Belevágtunk. A Kriszti belevágott minket (a Zimmer Feri után szabadon).

Igaz, ami igaz, jó néhány takaró fedlapja vár itt arra, hogy hátlapot, meg flízt, meg steppelést kapjon. Mert sima kis mezei gépen a tűzés nem nagy élmény. Legalábbis szerintünk. De azért  azt is meg kell csinálni valakinek. Régebben főleg nekem. Ezért is nagy a nyomás. De most Kriszti kitalálta, hogy mivel motiváljon, az általa legutóbb befejezett takarót nekiáll megtűzni, és versenyt hirdetett. Nosza, én is előszedtem egy kistakarót, és nekiálltam.

Halljátok, ne tűzzetek szemmértékre, mert ez lesz belőle:

De már kibontottam, és javítottam. Egyelőre elég jól haladok, bár most egy kis ebédszünet megakasztott, apróka fánkokkal:

Bizony, bizony, motivációban jó vagyok! :o) - Kriszti -

Pláne, hogy elkészült a provence-i Zsuzsi előlapja, és hogy ne a fiókba kerüljön Zsuzsinál, gondoltam, ezt már készre varrom.

Az először előtúrt hátlap végül szanálásra került, mert az ajándékba kapott (varrjátok el valamire...) paplanhuzatról kiderült, hogy foszlósra van kopva, de a Zsuzsitól kapott maradék paplanhuzat kisegített a csávából, a tökéletesen ideillő színeivel:

Én a kifordítós módszerrel dolgozok, így egyrészt meglátjuk, melyik módszer hatékonyabb, és egyszerűbb, másrészt erre az előlapra a szélső keret mozgalmassága miatt nem szükséges a szegőpánt, mint plusz látványelem:

Tehát harcra, akarom mondani, varrásra fel!


Folt. köv.