Hát ez elkészült! :o) Mivel megint rövidebb a határidő, mintsem egy retúr-pesti út belefért volna, ismét rám maradt a steppelés is. Ami azért nem volt oly szörnyű, mint amire számítottam, mert bár nagyobb a kész méret, mint a zöld takarónál volt, viszont nincs az elő-, és hátlap közt flíz, mert csak ágytakaró lesz, nem takarózós takaró. Így aztán ilyen játszi könnyedséggel tereltem a gép alá: 
És bizony az összetekert rész csaknem az egész takaró... A következő kép a kedvenc részletem , ami persze már csak a végén lett kedvenc, mert eleinte inkább borzasztó idegesítő részlet volt. Délutános műszak délelőttjei. Egyik nap nagy lendületemet az törte meg, hogy az előhalászott hátlapanyag még nincs beavatva. Másnap ismét nagy elánnal kiszabom, azaz csak kiszabnám, mert az egyik irányban hiányzik néhány centi. Hogy én vettem volna a keskenyebb vásznat, vagy ennyit ugrott volna össze a beavatás alatt, a hét rejtélye marad, mindenesetre az a néhány centi nem volt sehol... Gondoltam, majd holnap lemegyek a rőfösbe, és veszek a 240 szélesből, de akkor az megint két nap, mire be is avatom. Maradt tehát az alternatív megoldás: meg kell toldani a hátlapot, de persze akkor már nem ám a saját színével, hanem valami kis színessel az előlap árnyalataiban. Akkor előszedtem a kék anyagot, hogy abból hamar toldok egy csíkot hozzá, de az meg persze nem volt elég hosszú. Szóval kellett még egy kis piros is:
A steppelés, mint említettem, fáklyásmenetnek bizonyult, főleg hogy első nap letűztem az összes blokk mellett hosszában (13 vonal, igazi rabszolgamunka, földön térdelve gombostűzésekkel), így másnap a keresztben levő vonalaknál már gombostűzni se kellett, csak végiggaloppozni a géppel. Aztán már csak jó képeket kellett volna csinálni, próbáltam így is úgy is, ki ki válassza ki a kedvencét!
És bizony az összetekert rész csaknem az egész takaró... A következő kép a kedvenc részletem , ami persze már csak a végén lett kedvenc, mert eleinte inkább borzasztó idegesítő részlet volt. Délutános műszak délelőttjei. Egyik nap nagy lendületemet az törte meg, hogy az előhalászott hátlapanyag még nincs beavatva. Másnap ismét nagy elánnal kiszabom, azaz csak kiszabnám, mert az egyik irányban hiányzik néhány centi. Hogy én vettem volna a keskenyebb vásznat, vagy ennyit ugrott volna össze a beavatás alatt, a hét rejtélye marad, mindenesetre az a néhány centi nem volt sehol... Gondoltam, majd holnap lemegyek a rőfösbe, és veszek a 240 szélesből, de akkor az megint két nap, mire be is avatom. Maradt tehát az alternatív megoldás: meg kell toldani a hátlapot, de persze akkor már nem ám a saját színével, hanem valami kis színessel az előlap árnyalataiban. Akkor előszedtem a kék anyagot, hogy abból hamar toldok egy csíkot hozzá, de az meg persze nem volt elég hosszú. Szóval kellett még egy kis piros is:
A steppelés, mint említettem, fáklyásmenetnek bizonyult, főleg hogy első nap letűztem az összes blokk mellett hosszában (13 vonal, igazi rabszolgamunka, földön térdelve gombostűzésekkel), így másnap a keresztben levő vonalaknál már gombostűzni se kellett, csak végiggaloppozni a géppel. Aztán már csak jó képeket kellett volna csinálni, próbáltam így is úgy is, ki ki válassza ki a kedvencét!
Én meg addig nekifekszek az anyáknapi ajándéknak...
Folt. köv.
4 megjegyzés:
Fantasztikusan ügyes vagy! Csodaszép lett!
Igen termékenyek vagytok:-)) Az ágyterítő nagyon jó lett!!!!!!, a hátlap toldás pedig igazán bravúros. Szerintem eleve keskenyebb anyag volt a hátlap, mert inkább hosszában mennek össze az anyagok.
Ági
Ha én tudnék ilyen gyorsan haladni... Nyáron kezdtem az egyszem takarónkat... ti meg már hányat megvarrtok ennyi idő alatt. Le a kalappal! :)
Mindenkinek köszönöm!
Napos: az első még nekem se ment ilyen gyorsan. ;o)
Megjegyzés küldése