Oldalak

2011. augusztus 11., csütörtök

Anyukánk virágai

Képek, szinte szöveg nélkül, anyukánk születésnapi virágai, egy kis nézegetni való addig is, míg elkészül valami mutogatható a varrósarkokban... Eszméletlenek ezek a színátmenetes rózsák, a hozzájuk tökéletesen passzoló bogyókkal:



A másik nagy kedvenc pedig a vázában is sokáig kitartó, margaréta-féleség. A baloldali, zöldes virágúnak látszó tényleg zöld, nem a kép hibája. :o) Bár külön vettük, bátyánk színben hasonló, gyönyörű orchideákkal érkezett. :o)



De közben varrunk is, tehát majd...

Folt. köv.

2011. augusztus 9., kedd

Hát így állunk...

lejárt a gyöngyélet, tegnap délután mehettem vissza dolgozni. :o)

Sajnos a két hét mérlege meg sem közelíti az előre tervezettet, de azért haladást mutatnak a varrományok, például a képek a Meskára, máris keretezett állapotban vannak (millió képnyi e-mailes konzultáció során kiválasztott keretekkel):



Szemfülesek észrevehetik, hogy a jobb alsók már csak tűzésre várnak...

Azért szinte minden volt a szabadságban, ami kell: sok varrás, lazulás, csavargás, közös varrás, elmaradt filmek és könyvek kivégzése, a strand viszont az ellenünk fenekedő időjárás miatt kimaradt. De még nincs vége a nyárnak, szóval az is pótolható még!

Ráadásképp tegnap, korán reggel olyan meglepetéssel szembesültem, hogy valaki (no de ki?) benevezett minket a Goldenblog versenyre. Köszönjük a belénkvetett bizalmat, igazán nívós társaságba kerültünk! Eredetileg szavazni tévedtem oda Belinda-blogjáról, szóval ajándék volt, hogy a listában a mi nevünkkel találkoztam! :o) Ki is tettünk egy szavazógombot oldalra, bár inkább csak a játék kedvéért, hiszen nálunk sokkal ismertebb blogok is vannak nyilván. :o)

Hogy legyen mivel fogadni az újonnan jövő olvasókat, megyünk is vissza varrni...

Folt. köv.

2011. augusztus 6., szombat

Összeröffenés

Még a nyár vége előtt sikerült összehoznunk egy közös, varrással is tarkított hétvégét.
Kriszti csütörtök este érkezett, akkor már csak egy kis Burda-, és anyagnézegetésre, helyzetelemzésre kerítettünk sort.
Pénteken reggel először is kirándultunk, a Tropicariumba mentünk, hogy végre Kriszti is simogathasson ráját. :o) Közben várost is néztünk, mit mondjak, BKV-zva nem két perc eljutni a Camponába. De megérte:





Egy kicsike, normál mellett ezt a hihetetlen külsejű ráját is megsimogattuk (kivételesen színhelyes kép egy lila dologról) :




Nem úgy, mint ez a következő, ami szintén lila, mivel a Hunyadi utcába is ellátogattunk, és a kis szélforgós takarónak végre kerítettünk hátlapot:


Nem kék, a széléhez illő, bár világosabb lila, helyes kis kacskaringós mintával:




Egy szép, zöld alapon zöld mintásból is bevásároltunk, a Kriszti által gyártott bámulatos, lila mintás, néhol zsebkendő-, néhol csempeszerű blokkokhoz:



Hát igen, azért lógnak különböző hosszúságú, összeállított csíkok, mert valahogy elszámolódtak a méretek... De kreatívan megoldottuk, egy projektből kettőt csinálva, kitaláltuk, hogy az elszámolt mérettel milyen új blokkokat fogunk kombinálni, aztán újra szabtuk a zöld csíkokat...
De nem csak méteráru boltban voltunk, hanem jó néhány turkálót is meglátogattunk, ahol is néhány jó pólón kívül persze, hogy varrni valónak is vettünk ezt-azt, persze szigorúan csak olyant, amihez rögtön ötletünk is támadt. :o)
Egy türkiz szoknya, pink pudlikkal:

Meg egy bordópiros ingruha, színpompás virágokkal:

Hogy mi lesz belőlük? Talán már azzal...

Folt. köv.

2011. augusztus 3., szerda

Nyári színek még...

a kukoricasárga halványzölddel.




Közben meg keretezem a Zsuzsikat és Billeket, ilyenkor így néz ki a szoba /párom megjegyzése: Bucsú van? :o)/




Folt. köv.

2011. augusztus 2., kedd

Szép Budapest



Batthyány tér, napsütés nélkül, mégis vidáman. Eddig azt hittem, hogy virágos növény párti vagyok, de ez határozottan bejön, inspiráló színösszeállítás. :o)

2011. július 31., vasárnap

Egy kép - egy szó

Maraton.




Még egy szoknya

A maradékokból, meg, hogy lássátok, mennyi variációban lehet elkészíteni. :o)



Már a Meskán, 65 cm-es gumival a derekában, 38 cm hosszú...

Folt. köv.

2011. július 29., péntek

Kalózlányoknak






Elkészült a ruhácska, amihez eredetileg a kalózos anyagot vettem. A maradékból lett a nadrág, és még Krisztihez is jutott belőle, foltolni. Imádom a gyerekruhákat! :o)
Már varrni is vidám volt:


A ruha máris a Meskán (104-es méret), nekem pedig van még jó néhány nyári darab a tarsolyomban, úgyhogy futok is varrni...

Folt. köv.

Amikor nem rontom el...

akkor meg így néz ki.
Nem marad le az akasztó, hogy karabínerrel is lehessen rögzíteni, pánttal szegődik a széle, mert a nem kifelejtett merevítők miatt nem lehet kifordítani:


A hátulján rajt van az övbújtató is:


A belsejében pedig egy hosszú ripszszalag kígyózik (és öltögeti a nyelvét...), hogy a merevített tokból könnyen lehessen kivenni a telefont:



Hát ez egyszeri és megismételhetetlen, mert én ilyet soha többet... :o)

De a pántokkal legalább jobban passzol a napszemüvegtokhoz.

Valami kedvemrevalóbbal...

Folt. köv.

2011. július 27., szerda

Gyerekkorunk kedvenc ételei

Belindától kapva a felkérést, mi is csatlakozunk a kedves sorozathoz, hogy felemlegessük gyerekkorunk kedvenc ételeit.



Előbb az egyszerűeket: vajas kenyér zöldpaprikával, májkrémes kenyér, parizeres kenyér, üres kenyér (apukánk nagy bosszúságára, méltatlankodott rajta, hogy Tán nincs mit a kenyérre tenni?), körözött, bundás vagy olajban pirított kenyér teával, reggelire a mai gabonapehely helyett mi a "kakaóba beleszeltet", vagyis kakaóval leöntött, kockára vágott kenyeret ettünk. Hamar végeztünk vele, mert ha nem siettünk, túlságosan szétázott, úgy meg már... Ja, és a kakaót anyukánk főzte, nem instantból kevertük.

Ahogy így összeszedtük, kiderül, hogy egyik kedvencünk a krumpli (volt, és ma is az), sokféle formában, rakott krumpli, tepszis krumpli, tepsiben sütött tócsi, szalonnás-petrezselymes újkrumpli, vagy simán héjában főtt, vagy sült (télen a cserépkályhában, ősszel a kertben maradt kukoricaszár, miegymás elégetésekor a parázson, hamuban) változat. A héjában főtt krumplit annyira szerettük, hogy a nagymamánál a malacoknak főzöttből is szemezgettünk, ha alkalom adódott. Az egyik kedvenc vacsoránk szintén a mamánál volt, a sterc. Anyukánk többször is megpróbálta reprodukálni, de ebből a mamáé maradt a kedvenc, a sparherden sütött eredeti. Ez a mamánk (anyukánk anyukája) csodás lekvárokat, szörpöket is készített. Azóta sem ettünk bodzalekvárt, emlékszem, a konyhában levő heverőn (papa ebéd utáni pihenőhelyén) ültünk, mama középen, mi kétoldalt, és felváltva adogatta a lekvárba mártott kenyérfalatkákat jobbra-balra. Miközben vagy az esti mese, vagy már a Szabó család szólt a rádióban, ez ugyan nem tartozik az ételek kategóriájába, de így teljes a kép.
Az édes tésztákat persze szerettük, mint minden gyerek, palacsintából akkor még az egyszerű kakaós vitte a prímet, és anyukánk tarka-barka piskótája. Szilvásgombóc, természetesen, anyukánk metéltnek való tésztával készíti, és darált, cukros mákkal szórja meg, ha pedig több lesz a tészta, mint a szilva, a maradékból apró gombócokat türelmeskedik. Ennek a szilvásgombócnak később nagy riválisa lett keresztmamánk (apukánk nővére) sárgabarackos, főtt krumplis tésztából készült gombóca, fahéjas cukorral a barack magja helyén, és prézlibe forgatva. Szintén nála szoktunk mi is vizes-cukros kenyeret ropogtatni, ha délután megéheztünk.
Ha már gombócok, nálunk mindig is nagy kedvenc vasárnapi ebéd volt (van és lesz) a sült hús-gombóc-káposzta, ami kicsit bővebben: szeletben, lábosban a sütőben megsütött sertéscomb, fokhagymásan, hozzá dinsztelt fehérkáposzta, és nyerskrumplis gombóc. Ez utóbbi finomra reszelt krumpliból és lisztből, pici sóból áll mindössze. Ebből gömbölyít anyukánk kanállal a tál falán majd öklömnyi szépségeket, amiket addig főz kb., míg fel nem jönnek a víz színére. Ez a gombóc akkora kedvenc, hogy nem csak az ebédhez, hanem később csak úgy kézből is ettük, üresen, vagy vacsorára, felszeletelve, palacsintasütőben egy pici olajon körbepirítva, jó hideg tejjel. Egyébként ugyanebből a kombinációból (nyers, reszelt krumpli, liszt, só) van nálunk a túrós csusza is, kicsit hígabbra keverve, és a nokedli szaggatón át a vízbe eregetve. Nem tudom, miért csusza ez, közelebb áll a sztrapacskához, de mi így hívjuk, és kész. Egyébként úgy esszük, mint a túrós tésztát, túróval-tejföllel-sózva, alkalmasint pirított szalonnakockával.
A rövid, tételszerű felsoroláson kicsit túlszaladtunk, de mit tegyünk, nem voltunk válogatós gyerekek! Bár tételesen ideírhatjuk, hogy a spenótót és sóskafőzeléket senki nem ette a családban... :o)

Nos, az eredeti szabályok szerint tovább kéne küldeni, de az az igazság, hogy akiknek a kedvenc ételeire kíváncsiak lennénk, de nagyon, nem szeretnek és idézek: "láncbigyózni", ezért álljon itt egy felsorolás, ha olvasnak, legyenek szívesek kommentben megosztani velünk kedvenc gyerekkori ételeiket (légyszilégyszilégyszi!).


Tehát a nevek:

Juhizs

Mártanéniazéris

Csokifolt-lányok

Aledi

bemka

bubsza

Maris

Most pedig végignézem a listát, legalább nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit főzzek ma! :o)

Legközelebb varrással...

Folt. köv.