... és máris elkészült ez a takaró is! :o)
2012-ben már elkészült ugyan az előlapja, három darabban, hogy könnyebb legyen steppelni, sőt melléjük volt csomagolva a hátlapnak való is. Aztán valahogy a nagy pandémiai UFO-tlanításból mégis kimaradt.
Sebaj, mert mint kiderült, most jött el az ideje. Eddig úgyis csak a fióknak fejeztük volna be, most munkahelyemről máshova "igazoló" kedves munkatársnőm búcsúajándéka lesz, akinek a barna a kedvenc színe.
Ennél barnábbat nemigen tudnék varrni a mostani anyagaimból se, remélem, tetszeni fog neki!
A kétszemélyes ágyra majdnem jó ágytakarónak is, a szárítókötélről le is ér az alja:
A kétféle anyagból toldott hátlapon csodásan látszik a (hozzám képest) sok steppelés is. Három darabban valóban gyerekjáték volt egy ekkora darabot is megtűzni, olyannyira, hogy a steppelésnél mindösszesen 10 centit kellett kibontanom és javítanom. Bezzeg, mikor a harmadokat illesztettem össze, egyszer 3 métert is szét kellett szedni, mert a varrás elején meglazult az alsószál, ami varrás közben nem látszott, csak utólag a visszáján.
Mikor a szegéshez kerestem a maradék anyagokat, láttam, hogy ha kicsit ügyeskedek velük, még egy hozzávaló szatyor is kijöhet, amiben át is adhatom, papír ajándékzacskó helyett, hát azt is varrtam:
Bélésnek már egy "új" anyagot kellett bevetnem, de azzal is igyekeztem a barna színvilágban maradni:
És, habár a táska méreteit a rendelkezésre álló anyagok határozták meg, sikerült addig origamiznom a takaróval, amíg úgy tudtam beletenni, mintha hozzá lenne méretezve:
Ennyi föld-szín után ismét tiritarka anyagokat szedtem elő.
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése