Mikor már azt hittem, hogy belejöttem végre a steppelésbe, és kicsi darabokon még szinte élvezni is tudtam, akkor jött ez a kistakaró...
Először kibontottam egy tűzést rajta, mert nem volt jó mégsem a kiválasztott cérna, aztán kibontottam egy teljes hossznyi varrást, mert eltolódott a két felső réteg, aztán kibontottam két teljes hossznyi varratot, mert megint eltolódott minden, igen gondos és alapos biztostűzés után is.
De nem győzhetett, mert nekiálltam mégegyszer, ezúttal Móni tanácsa alapján elfordítottam 90°-ban a hátlapot és a hosszanti tűzések előtt végig is varrtam a merőleges oldalt.
Bár így sem lett tökéletes (két vonal után fenyegetőztem Zsuzsinak, hogy ha most sem sikerül, hozzá kerül további nyűglődésre), de végül elkészült:
Amint azt már hallhattátok tőlünk is, egy kész jobb, mint egy tökéletes. Amúgy látható hibák nem maradtak rajta, nincsenek becsípődések, és a hátlap is végül elég lett körben a szegéshez.
Van még két ilyen színezésű előlapom ugye, tán másik hátlapokkal könnyebb dolgom lesz a befejezésükkel.
Bezzeg a konyhában elsőre sikerült egy új ötletet megvalósítani! Ez itt kérem egy sütőtökös pizza:
A nagylyukú reszelőn lereszelt sütőtökből máskor is csináltam már ilyen sajtos-tejszínes-currys szószt, de eddig főtt tésztával vagy vajas pitetészta alapon sütve ettem. Most rozslisztes pizza-alapra került némi kolbász és sonkás ízű sajt feltéttel és így is príma.
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése