Megint begyulladt vállam-karom ellenére néha-néha azért odamerészkedem a varrósarkomba, és
lassanként elkészülök én is ezzel-azzal, még ha a látszat szerint Kriszti tartja is egyedül a frontot. :o)
Még egy tabló tőle, a három kis neszesszerről (anyukánk végül kettő táskát választott, a maradék harmadik már a Meskán) :
Én egy régebben, még a menyasszonyi ruhámhoz való szabásminta keresésekor készült próbadarabot vettem elő, hogy befejezzem, mert néha ugye nekem magamnak sem ártana egy-egy jó ruhadarab... A félkész blúzhoz még cipzár kellett, és valami szép csipkeszalag, megtoldani az alját, mert a felhasznált maradék anyagból nem jött ki valami hosszúra. A héten sikerült mindkettőt megvennem, de mégsem fejeztem be a blúzt, inkább egy Krisztitől jött anyagot felhasználva varrtam egy második példányt belőle. Az anyag egy félkész, sosem befejezett ruha, egy ismerőstől landolt Krisztinél (valahogy elterjed rólunk, hogy érdekel minket az ilyesmi).
Nem csak a blúzom jött ki belőle, de újrahúztam az ezeréves kalap-tűpárnámat is, és ahogy elnézem, a maradékokból még valami gyerekruha is kerekedik.
Talán azzal, talán az elkészülő próbablúzzal...
Folt. köv.
4 megjegyzés:
Gyógyulást a válladnak!
Jó lett a blúzod, az anyag is tetszetős.
Az a tűpárna-kalap olyan kis furi! H aL. nagyobb lesz majd én is készítek valami hasonlót magamnak, addig meg marad a gyerekzáras dobozka (amit én is alig tudok kinyitni).
Köszönöm, már javulgat. :o)
Nekem is nagyon tetszik a blúz anyaga, valamiért a Varjúdombi mesék-re emlékeztet. A fazonja meg élőben még egy kicsit jobb, nem vagyok jó fotó-alany. :D
Furi a tűpárna kalap? Egy időben mekkora divat volt! Biztos csak túl fiatal vagy hozzá! ;o)
Szép lett a blúz! A neszik is tetszenek, nagyon vidám színek. Én emlékszem a kalap-tűpárnára. Nekem is volt, de már régen elajándékoztam.
Kedves Zsimama! Köszönjük a dicséreteket, és a kalap tűpárnaügyi tanúskodást! :D Egyúttal szeretettel üdvözlünk az olvasóink között! :o)
Megjegyzés küldése