Zsuzsi kezében a szabóolló, meglódul a fantáziája, és kapok nadrágokat kiszabva:
Meg szoknyákat, ruhákat, kis blúzokat....
Most aztán olajozhatom a varrógépet, hogy bírja a tempót, meg a gyűrődést! :o)
Folt. köv.
Avagy, egy nadrág, két szoknya, másik szülinap.
Avagy, kevés munka, sok sikerélmény... :o)
Nos, Pókember még egyszer visszatért, a régebbi maradékokból még ki lehetett sakkozni egy térdnadrág részeit:
Eleje készen:
Háta készen:
Ezzel elégséges mennyiségű ajándék rövidnadrág készült el, változatos hosszban és stílusban, tehát jöhet máris a következő szülinap előkészülete.
A soros ünnepelt jóval csajosabb, már már divatbolond, szóval itt elsősorban szoknyák fognak készülni...
Az elsőhöz egy turkálós szoknya - melyen moshatatlannak bizonyultak némely foltok - szolgáltatta az alapot. A menthetetlen részek szerencsére derékrészen koncentrálódtak, ezek alatt levágva, és gumis derékkal ellátva, csodás pörgős, alsószoknyás, nagylányos szoknya kerekedett belőle:
A másik szintén "mégsemleszezjó" turkálmány szoknya volt, ennek a dereka a részben gumis megoldása miatt éppen megfelelő méretű, szóval itt csak a felesleges hossztól kellett megszabadulni. Annyira pörgős ez is, hogy több méternyi varrással kellett felszegnem az alját:
De persze két szem szoknya az semmiképp sem elég (tizedik szülinapra...), tehát keresgélek még nagylányos darabokhoz való anyagot...
Folt. köv.
Én kisütök. :o)
Mivel a szüleinknek nagy kertje van, és ott mindenféle zöldségek teremnek, tavaly belefogtam a zöldséglepények próbáiba. Mivel a tócsi családi kedvenc, sőt szerintem nincs is, aki ne szeretné, mindenféléből készítettem hasonlót. Csak só, liszt, meg a lereszelt zöldség... mit mondjak a karalábé nem volt nyerő (pedig főzve, rántva is imádom), a töknek nem volt elég leve, ezért tojást tettem hozzá, attól meg már fánkszerű lett, node a retek!!!
Retekből azért jó ez a kaja, mert 1. nálunk annyira szeret a nyári retek, hogy marharépa méreteket ölt:
2. a reszelőnek ezerszer könnyebben adja magát, mint a krumpli, és hófehér marad lereszelve is, nem barnul meg:
3. a végeredmény csodás, guszta, enyhén pirított káposztaízű lepény, én imádom:
De a konyhába futkozás közben azért még egy rövidnadrág is elkészült ( a kisméretű panellakás egyetlen előnye, hogy közel a tűzhelyhez a varrógép):
A sornak azonban még nincs vége...
Folt. köv.
Szerencsére épp nem a nappalok rövidülnek, csak a nadrágszárak.
Kriszti keresztlányom olyan, mint a keresztanyja: jobban szereti a rövidnadrágot a szoknyánál, ezért az ő szülinapjára egy hosszúnadrág szabásmintát kezdtem szabdalni.
Az eredeti szabásmintán volt egy rövidnadrág jelölés, azzal a hosszal kezdtem, kiszabva épp pofás a teríték:
Az anyag mintái amúgyis ehhez a hosszhoz igazodtak. Node miután megvarrtam, rájöttem, ez inkább bugyi, mint rövidnadrág /legfeljebb forrónadrág, amivel sose voltam kibékülve.../. :o) Sebaj, alvósnak épp jó lesz azért!
Így aztán kísérletezni kezdtem, a térdvonal is jelölve van alapból, az lett a harmadik hossz, és a két vonal közt elfeleztem a távolságot, bermuda méretnek nevezve, de igaziból az a hagyományos rövidnadrág méret. Ekképp sorozatgyártásba fogtam, most itt tartok:
Ez a sorozat is csupa turkálós lakástextilből van, és még kinéztem egy-két anyagot... :o) tehát...
Folt. köv.
Amennyire nem hordok szoknyát, annyira szeretem varrni őket, talán mert a célközönség lelkes... :o)
Az első hétvégi darab Zsuzsi féle rakományból származó duplaruha manócsoportosoknak, már a meskán.
Ezt a darabot szórakoztatóan könnyű volt varrni, mert a tetején egymással kellett kistircelni a két ruhát, így kikerülhető a pántolással járó macera. Egy követelmény van: a szabásnak szuperpontosnak kell lennie (nekem az volt), és akkor a két egyforma darabot csak összevarrjuk, kifordítjuk, és letűzzük a szélén.
Bár ez csak akkor ilyen egyszerű, ha a a vállak nyitottak, de ide úgyis gombos záródást terveztünk mindkét vállon:
A folytatás a felhalmozott anyagok apasztását szolgáló varrás volt. Kezembe került egy turkálóból beszerzett szoknya, ami valakinek az sk. alkotása volt eredetileg is, de az anyaga kicsit már fényét vesztette.
Vasalás után sokat javult a kinézete az anyagnak, se nem kopott, se nem bolyhos, mint előrángatásakor mutatta magát, a hossza épp két keresztlány szoknyahosszainak összege... :o)
A felsőrész szabott derékkal csak a levágott alja felszegését igényelte, az alja persze túl bő lenne, ezért duplasoros gumit kapott:
Most pedig a soron következő szülinapra kezdek sorozatvarrásba, az ikreknek már elegendő ajándék gyűlt össze... :o)
Folt. köv.
Egész pontosan két nadrág és két szoknya, de beszéljenek a képek:
Szürke kockás alapon bordó minirózsás nadrág, egyszerű szabás, de az anyag... nagyítsátok ki, ezt megéri! ;o)
A másik egy lezser kék-zöld-fehér kockás nadrág, itt nem látszik, csak tapintható az anyag kellemessége:
A két szoknya se egész pontos megfogalmazás, mert két kislányruha, ámbár felnőtt szoknyából és kimonóból készültek. Ez a szerencséje Grétinek, hogy barátnőink néha lehipózzák a kedvenc ruhadarabjaikat, vagy a turkálóban megint elhittük, hogy az a folt majd kijön mosásnál... aztán az efféle holmikat úgy lehet megmenteni, ha a nem sérült részekből babaruhát szabunk és varrunk.
Ezeknél is az anyag az extra, nem a szabás, egyetlen érdekes részlet, hogy hátul csak egyetlen gombbal záródnak a nyakban, és derékig szellőzni hagyják a leányzó hátát a nagy melegekben:
Estére megint ki fogok fogyni a Zsuzsi féle szabadékokból, még szerencse, hogy máris elkészült két teljes garnitúrával, amikkel ...
Folt. köv.
Avagy... kudarctűrő képesség mérő kézi készülék. :o) Pedig tudom, hogy más szögből simán szoknyának látszik:
Zsuzsi hozta nekem kiszabva, két csodás esésű (értsd: nyekliknyaklik) nyári anyagból szabta, azt gondolta, ezt nekem is smafu összedobni.
Maradjunk annyiban, hogy összehoztam, de ennyi idő alatt megvarrtam volna kettő, ha nem három nadrágot.
De ez nem az ötletgazda hibája, hanem a nyeklőnyakló anyagoké (amiket százszor kellett leírnia büntiből, hogy soha többet nem vesz, és nem szab nekem), meg az én figyelmetlenségemé.
Kezdve azzal, hogy első oldalvarrásnál színét visszájával varrtam össze, és persze el is cikkcakkoltam a szélét. Visszabontottam.
Utána az alja helyett a tetejét szegtem be keskenyen...
Aztán már csak a duplaszoknyaságot adó felső... hmm, hogy is nevezzem?... pókhálószerű anyagot kellett kordában tartanom. Első gombostűzésnél nagyon nem stimmeltek az alul és felül kilátszó kék részek, leszedés, nyisszantás, igazítás, másodszor kifordultak a keskeny dupla behajtások, leszedés, centis közbélés csíkok szabása, bevasalás, visszagombostűzés után végre sikerült felvarrni.
A dereka keskeny gumiházzal:
Méretre csomózás után eltűntetett gumival:
Máris a meskán, méret csak cm-ekben: dereka max. 86 cm, hossza: 44 cm.
Folt. köv.
