Egy kép - egy szó

Maraton.

Még egy szoknya

A maradékokból, meg, hogy lássátok, mennyi variációban lehet elkészíteni. :o)



Már a Meskán, 65 cm-es gumival a derekában, 38 cm hosszú...

Folt. köv.

Kalózlányoknak

Elkészült a ruhácska, amihez eredetileg a kalózos anyagot vettem. A maradékból lett a nadrág, és még Krisztihez is jutott belőle, foltolni. Imádom a gyerekruhákat! :o)

Már varrni is vidám volt:

A ruha máris a Meskán (104-es méret), nekem pedig van még jó néhány nyári darab a tarsolyomban, úgyhogy futok is varrni...

Folt. köv.

Amikor nem rontom el...

akkor meg így néz ki.

Nem marad le az akasztó, hogy karabínerrel is lehessen rögzíteni, pánttal szegődik a széle, mert a nem kifelejtett merevítők miatt nem lehet kifordítani:

A hátulján rajt van az övbújtató is:

A belsejében pedig egy hosszú ripszszalag kígyózik (és öltögeti a nyelvét...), hogy a merevített tokból könnyen lehessen kivenni a telefont:

Hát ez egyszeri és megismételhetetlen, mert én ilyet soha többet... :o)

De a pántokkal legalább jobban passzol a napszemüvegtokhoz.

Valami kedvemrevalóbbal...

Folt. köv.

Gyerekkorunk kedvenc ételei

Belindától kapva a felkérést, mi is csatlakozunk a kedves sorozathoz, hogy felemlegessük gyerekkorunk kedvenc ételeit.

Előbb az egyszerűeket: vajas kenyér zöldpaprikával, májkrémes kenyér, parizeres kenyér, üres kenyér (apukánk nagy bosszúságára, méltatlankodott rajta, hogy Tán nincs mit a kenyérre tenni?), körözött, bundás vagy olajban pirított kenyér teával, reggelire a mai gabonapehely helyett mi a "kakaóba beleszeltet", vagyis kakaóval leöntött, kockára vágott kenyeret ettünk. Hamar végeztünk vele, mert ha nem siettünk, túlságosan szétázott, úgy meg már... Ja, és a kakaót anyukánk főzte, nem instantból kevertük.

Ahogy így összeszedtük, kiderül, hogy egyik kedvencünk a krumpli (volt, és ma is az), sokféle formában, rakott krumpli, tepszis krumpli, tepsiben sütött tócsi, szalonnás-petrezselymes újkrumpli, vagy simán héjában főtt, vagy sült (télen a cserépkályhában, ősszel a kertben maradt kukoricaszár, miegymás elégetésekor a parázson, hamuban) változat. A héjában főtt krumplit annyira szerettük, hogy a nagymamánál a malacoknak főzöttből is szemezgettünk, ha alkalom adódott. Az egyik kedvenc vacsoránk szintén a mamánál volt, a sterc. Anyukánk többször is megpróbálta reprodukálni, de ebből a mamáé maradt a kedvenc, a sparherden sütött eredeti. Ez a mamánk (anyukánk anyukája) csodás lekvárokat, szörpöket is készített. Azóta sem ettünk bodzalekvárt, emlékszem, a konyhában levő heverőn (papa ebéd utáni pihenőhelyén) ültünk, mama középen, mi kétoldalt, és felváltva adogatta a lekvárba mártott kenyérfalatkákat jobbra-balra. Miközben vagy az esti mese, vagy már a Szabó család szólt a rádióban, ez ugyan nem tartozik az ételek kategóriájába, de így teljes a kép.
Az édes tésztákat persze szerettük, mint minden gyerek, palacsintából akkor még az egyszerű kakaós vitte a prímet, és anyukánk tarka-barka piskótája. Szilvásgombóc, természetesen, anyukánk metéltnek való tésztával készíti, és darált, cukros mákkal szórja meg, ha pedig több lesz a tészta, mint a szilva, a maradékból apró gombócokat türelmeskedik. Ennek a szilvásgombócnak később nagy riválisa lett keresztmamánk (apukánk nővére) sárgabarackos, főtt krumplis tésztából készült gombóca, fahéjas cukorral a barack magja helyén, és prézlibe forgatva. Szintén nála szoktunk mi is vizes-cukros kenyeret ropogtatni, ha délután megéheztünk.
Ha már gombócok, nálunk mindig is nagy kedvenc vasárnapi ebéd volt (van és lesz) a sült hús-gombóc-káposzta, ami kicsit bővebben: szeletben, lábosban a sütőben megsütött sertéscomb, fokhagymásan, hozzá dinsztelt fehérkáposzta, és nyerskrumplis gombóc. Ez utóbbi finomra reszelt krumpliból és lisztből, pici sóból áll mindössze. Ebből gömbölyít anyukánk kanállal a tál falán majd öklömnyi szépségeket, amiket addig főz kb., míg fel nem jönnek a víz színére. Ez a gombóc akkora kedvenc, hogy nem csak az ebédhez, hanem később csak úgy kézből is ettük, üresen, vagy vacsorára, felszeletelve, palacsintasütőben egy pici olajon körbepirítva, jó hideg tejjel. Egyébként ugyanebből a kombinációból (nyers, reszelt krumpli, liszt, só) van nálunk a túrós csusza is, kicsit hígabbra keverve, és a nokedli szaggatón át a vízbe eregetve. Nem tudom, miért csusza ez, közelebb áll a sztrapacskához, de mi így hívjuk, és kész. Egyébként úgy esszük, mint a túrós tésztát, túróval-tejföllel-sózva, alkalmasint pirított szalonnakockával.
A rövid, tételszerű felsoroláson kicsit túlszaladtunk, de mit tegyünk, nem voltunk válogatós gyerekek! Bár tételesen ideírhatjuk, hogy a spenótót és sóskafőzeléket senki nem ette a családban... :o)

Nos, az eredeti szabályok szerint tovább kéne küldeni, de az az igazság, hogy akiknek a kedvenc ételeire kíváncsiak lennénk, de nagyon, nem szeretnek és idézek: "láncbigyózni", ezért álljon itt egy felsorolás, ha olvasnak, legyenek szívesek kommentben megosztani velünk kedvenc gyerekkori ételeiket (légyszilégyszilégyszi!).


Tehát a nevek:

Juhizs

Mártanéniazéris

Csokifolt-lányok

Aledi

bemka

bubsza

Maris

Most pedig végignézem a listát, legalább nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit főzzek ma! :o)

Legközelebb varrással...

Folt. köv.

Szörnytökök támadása

Anyukáméknál idén újfajta tököt ültettünk, "hátha lesz belőle valami"-felkiáltással. Apukám szorgalmas öntözése folytán nem is akármi lett belőle, hanem ez:

Ez itt kérem embermagas töklugas! A fajtáját tekintve kolbásztök, és tényleg alkalmas lenne lugast befuttatni, mert a hagyományos fajtákkal ellentétben az óriási levelei nem böknek, de egyenesen bársonypuhák.

A termései ekkorák, viszonyítási alapul a negyvenes lábam is mellé tettem, lógó helyükön földtől derékig értek.

A virágai sem a szokásos sárga tölcsérek, hanem ilyen finom csipkézett fehérkék:

Ezenkívül keresztlányaimnál is jártam, és engedélyt kaptam, hogy megmutassam rajtuk az új szoknyáikat:

A fényképezéshez külön meg is fésülködtek! :o)

A trikókat a nővérüknek vittem, de ha már ott volt a szoknya mellett... hát majd pont nem próbálják föl, mi?! :o)

De azért nem csak tökvirág nő mifelénk, idei kedvencem a színes rézvirág keverék, még nincsenek teljes bokrosodásuk csúcsán, de már alakulnak. A törökszegfű majd csak jövőre virágzik, különben szegény rézikék lecsúsztak volna a második helyre.

Most pedig vissza a varrógéphez, mert ma még alig zakatolt kicsikét.

Folt. köv.

Amikor elrontom

...akkor így néz ki:

Nem is látszik rossznak, nem? Pedig de.

Ezek itt, kimaradtak belőle, pedig a megrendelő érintőképernyős telefonja védelmében kérte a beépítésüket:

Az igazság azért az, hogy nem egyszerűen kifelejtettem őket, csak épp a tépőzár, meg a bújtató felvarrásakor nem tartottam észben, így azokat simán felvarrtam az összes rétegen át, tehát már nem maradt hely a merevítőknek... A baj azonban nem tragikus, mert minden anyagból van még, sőt időm is van rá még, tehát majd nekifutok újra, addig azonban valami egész mással vigasztaltam magam:

Folt. köv.

Pótlás

Egy elmaradás pótlása, Emilia a hímzett blúzában. :o) Az első képen sajnos nincs feje, azt nem ő készítette, a másodikat (mint látjátok) már ő maga.

A két kép között elutazott Amerikába, így világot lát a kezem munkája. :o)
Hogy többnek is esélye legyen rá, megyek is varrni...

Folt. köv.

Kalóznadrág

Elkészült az első gyerekruha a nyári sorozatból, a nemrég kiszabott kupac elindult a fogyatkozás útján. 80-as méretű, már a Meskán.

Eleje:


Háta:


Ugyanebből az aranyos anyagból még egy cuki darab vár sorára, szóval...

Folt. köv.

Szombati szösszenet

Nem vesztünk ám el, csak semmi varromány nincs még kész... ezért is mutatok szivárványt, hogy a mai idő se hangoljon le senkit:

Ez épp tökéletes varró időjárás! ;o)

Na meg egy pici leselkedést is engedünk az épp készülő projektekből:

Reggeli netszörfölés közben pedig rábukkantam a madaras tarisznyák megérkezéséről szóló hírekre, csodás, hogy végül ilyen sok összejött!!!

Ma pedig elkezdem a két hetes(!!!) szabadságomat, szóval sűrűsödni fognak a bejegyzések, és ígérem elfárad a varrógépem, tehát...

Folt. köv.

Kedvenc nyári szín: curry-sárga

Az ebédfőzés gyors letudásának vágya, és egy, általam már többször megrendelt, és isteni, currys-tejszínes-kukoricás csirke emléke ihlette a mai ebédet. Meg az, hogy Kriszti a héten már felemlegette a curryt. Nosza, vettem én is curry port, csirkemellet is, kukorica volt a fagyasztóban.
Bár volt elképzelésem, azért a Tuti receptek közt rákerestem, és ezt találtam (volt több változat is). Annyival egyszerűsítettem, hogy a csíkokra vágott csirkemellet csak simán besóztam a sütés előtt, és olajon készítettem el. Mivel étkezési keményítőt nem tartok itthon, azt sima liszttel helyettesítettem. A recept párolt rizst ajánl köretnek, de én maradtam a tésztánál. Nyami.
Na persze Z nem eszi meg a kukoricát, és a curry-ért sem rajong, így a csirkemell egy részéből rántott szeleteket is dobtam össze, egy kis krumplipürével. Igaz, hogy így már nem volt olyan gyors a főzés, de tuti jut holnapra is, szóval megérte. :o)

Szombati színpaletta

Halványzöld.

Élénk sárga.

Halványsárga.

Bordó.

Szőlős-nektarinos gyümölcstorta...

Folt. köv.

Kis-kert

A már eddig is követett blogok átnézése minden nap kellemes perceket ad a napomhoz. Hogy aztán az eddigi érdekes helyekről továbbiakra jutok el, az még jobb, éljen a változatosság, fedezzünk fel új dolgokat, bár néha arra kapom fel a fejem, hogy jó ég, mennyi ideje ülök itt a képernyőt bámulva. :o)

Ma így jutottam el ennek az imádnivaló, igazán kis kertnek a leírásához. Ezt muszáj megmutatnom, annyira tetszik.

Az olvasgatás mellett szabok, készülődök is ezzel-azzal, majd azokkal...

Folt. köv.

Na még egy...

óriástáska azért készült.

Az úgy volt, hogy anyukámnak megtetszett a fazon. Egyből lecsaptam rá: No, és milyet szeretnél?

Olyat szeretne, hogy: legyen kicsit rövidebb a pántja, leginkábbis farmerkék legyen, a többi meg az én dolgom, de nem kell ám neki, mert már így is annyi táskája van...

Még szép, hogy amint hazaértem, nekiestem. :o)

Rövidebb a pánt, és csak a közepén kapott némi flíz bélelést, mintegy vállpárnaként, leginkábbis farmerkék, meg némi másik kék (a színek kicsit kopottabbnak látszanak az erős napsütés miatt):

Hátul a szokásos cipzáras zseb, és kisebb minta:

Belül cipzáras zseb, egy palack-, és egy esernyőtartó, és egy nagy, háromrészre osztott rátett zseb:

És mostanra elértem odáig, hogy kezdem unni ezt a fazont varrni. :o)

Bár két anyag még nagyon kiabál, hogy összevarrjam őket egybe, ilyen formára, talán azzal, vagy valami foltosabbal...

Folt. köv.

Céltábla

Folt. köv.

Egyszerű szoknyák

Az ikrek születésnapja is újra elérkezett, így gyorsan nekiálltam szoknyákat gyártani. A karácsonykor már bevált formát használtam, kicsi változtatással, én nem egyenesből szabtam az aljára a szegélyt, hanem azt is ívesen, a szoknya szabásmintájának meghosszabbításaként. Ez kicsit több varrást generál, mint az egyenes darabból szabott, és hosszában félbehajtott szegő, de nekem jobban tetszett ennek az ötlete.

Ez egy egyszerű, félkör szoknya, könnyen megszerkeszthetitek ti is. Én a pauszpapírom szélességéhez igazodva, negyedkörként szerkesztettem meg, aztán egymáshoz illesztve kétszer rajzoltam fel az anyagra. De praktikus is lehet még a fél szabásminta, ha irányított mintás anyagból szeretnétek megvarrni a szoknyát, mert akkor két darabból, a mintához igazítva tudjátok kiszabni.

Tehát a méretezés:
A -- a derékbőséghez hozzáadunk pár centit, amennyi elég ahhoz, hogy a leendő tulajdonos bele tudjon bújni, hiszen záródás nélkül, gumis derékkal készül. Mi az ikrek hatvanegynéhány centis derékbőségét felkerekítettük hetvenre. Ebből, általános iskolai matektanulmányainkat felhasználva (igen, a mateknak mégis van haszna az életben), mint kerületből visszaszámoljuk a kör sugarát (k=2r*3,14, tehát r=k/2/3,14), de figyeljünk arra, hogy itt félkör szoknya készül, tehát a fél kerület a leendő bőség, vagyis csak a pível, 3,14-gyel kell elosztanunk, hogy megkapjuk a legbelső kör sugarát. [[ szuperpörgős, teljes kör szoknyánál pedig 6,28-cal]]
B+C -- együtt, a szoknya hossza, ebből C a szegély szélessége. A körök megrajzolásánál tehát egyszer A lesz a sugár, aztán A+B, és végül A+B+C. A mi szoknyáinknál:22-50-58 cm.

Készen van tehát a szabásmintánk. Vágjuk le a legbelső körszeletet, erre nem lesz szükségünk, és vágjuk szét a maradékot két részre, a szoknya felső darabjára, és a szegély sablonjára. Szabjuk ki a darabokat: mi kétféle vásznat használtunk a karácsonyi szoknyákhoz is, és most is mindkét variációhoz. A szoknya törzsét szabhatjuk félbehajtott anyagból, így megspórolunk egy oldalvarrást. A képeken szereplőkhöz hasonló, nem irányított mintás alapanyagoknál szinte mindegy, hogy a félkört hogyan helyezzük el az anyagon. Csak azok kedvéért, akik még nem értik az irányított minta kifejezést: ez olyan mintát jelent, ami nem egyforma minden irányból nézve, például álló virágok, ahol nem mindegy, hogy egyes részeket mondjuk fejre állítva szabunk-e ki. Erre nem csak az anyag mintájánál, hanem akkor is figyelni kell, ha például bársonyt, kordbársonyt szabunk, vagy más, egyik irányból fényesebbnek látszó, másképp bolyhozódó, másképp lesimuló felületű, stb. anyagokat. Ilyenkor figyelnünk kell arra, hogy ezek a hatások minden darabon ugyanúgy ismétlődjenek, jelen esetben érdemes legalább két részből szabni a szoknyát, de lehet akár tovább is felezgetni hosszában a szabásmintát, el lehet játszani például egy csíkos anyag optikai hatásával...) Ne feledkezzünk meg minden oldalon ráhagyást hagyni, itt most elegendő mindenhol 1 cm-t. A szegélyt valószínűleg két darabból kell kiszabnunk a szélessége miatt. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a szegély dupla anyagból lesz, tehát kétszer kell kiszabni, vagyis négyszer a felét, a sablonunk megfelelő részét. Kell még egy téglalap alakú darab a derékrészhez. Ennek a hossza a felkerekített derékbőség, szélessége pedig attól függ, hogy milyen gumiházat szeretnénk. Mi itt kétsoros, keskeny gumizást alkalmaztunk, de lehet egysoros, és szélesebb gumiszalaggal összehúzott is, akkor a gumi szélességéhez képest számoljunk egy-két milliméter mozgástérrel, és duplázzuk meg, mivel félbe fogjuk hajtani hosszában. Mi tehát 72x8 cm-es téglalapot szabtunk, a hosszára rászámolva a varrásszélességet.



Jöhet a varrás:
1. Varrjuk össze a szoknya oldalát (vagy hátát, ez nézőpont kérdése), tisztázzuk el a varrást.



2. Varrjuk össze két-két szegélydarab oldalát, ezt nem kell eltisztázni, hiszen kifordítjuk majd.

3. Színt színére fordítva varrjuk össze a szegély két rétegének alsó szélét.

Vágjuk keskenyre a varrásráhagyást, fordítsuk ki, és vasaljuk le a varrást, így készen is van az alja szegély.
4. A derékpánt végén jelöljük be a beosztását, a szélesség felénél lesz a hajtás, jobbra és balra két-két, 1,5 cm széles sáv a kétsoros gumiháznak, és egy-egy centiméter varrásráhagyás.


5. Varrjuk össze a derékpánt két végét, a leendő belső oldalon nyílást hagyva a gumi befűzéséhez. Ezt egyszerűen kihagyhatjuk, ha a megfelelő helyen felhúzzuk a tűt a varrásból, majd a varrógép talpát is felemelve, egyszerűen hátrébb húzzuk a pántot, és a nyílás végén visszaeresztjük a talpat, és folytatjuk a varrást. A lebegő cérna nem fog zavarni (kinagyítva jobban látszik).

Ha szeretnénk megkönnyíteni saját dolgunkat a gumi befűzésénél, a ráhagyást vasaljuk ketté, és varrjuk is le.

A derékpántot fonákjával befelé hajtsuk hosszában félbe, és vasaljuk le, így ez is készen van a felvarrásra.


6. Sok helyen meggombostűzve varrjuk fel a derékpántot a szoknya derekára, és a szegélypántot az aljára. Mindkét darabot színéről varrjuk fel, majd tisztázzuk el az összefogott anyagszéleket. A varrásokat vasaljuk a szoknya belsejébe. Le is tűzhetjük, de nem feltétlenül szükséges.




7. A derékpántot hosszában felezve tűzzük végig gumiháznak, és egy kis biztostű segítségével fűzzük bele a leendő tulajdonos derékbőségénél kicsivel rövidebb gumit, varrjuk, vagy csomózzuk össze a két végét, és máris lehet hordani.



Készen is van, reméljük, kipróbáljátok, ha igen, kíváncsian várjuk a kész darabok képét, ha van kedvetek elküldeni. :o)

Folt. köv.