Inspiráló kirándulás

Képes beszámoló egy "három országban egy nap alatt"-nak is nevezhető kirándulásról, vagyis múlt pénteki utunkról Ausztriába, a Bécs melletti Kittsee-i csokigyárba, némi barátságos árú húsvéti bevásárlás céljából, majd Szlovákiába, Pozsonyba, a ... ráadásnak. :o)

Igaz, hogy korán kellett kelnünk, de a buszon ugyebár úgy is volt idő bepótolni az elmaradt alvást, ha valaki nagy hiányát érezte... Kilencre már ott is voltunk Kittsee-ben, és három óránk volt rá, hogy.... Nos, a legérdekesebb, a gyárlátogatás sajnos elmaradt, valamiért most erre nem volt mód, pedig be volt tervezve. Nagyon sajnálom, szívesen megnéztem volna, hogy készülnek a finomságok, amikből szatyorszám (és ez alatt némelyeknél kettő, vagy több nagy kék Ikeás szatyrot értek, de ezek nem mi voltunk, bár eléggé el nem ítélhető előrelátásra vall) vásároltunk. Még szerencse, hogy nemrég egy antikváriumban megvettem gyerekkorom első, könyvtárból kikölcsönzött könyvét (nem azt a kötetet, de akkor is...), A törpe a savanyút szereti címűt, ami egy csokigyári törpéről szól, és így természetesen kicsit a csokigyárról, gyártásról is. Így azért el tudtam képzelni, mit láthattunk volna... például az ottani csokigyári törpét, akinek természetesen feladata a csokigyár működésének ellenőrzése, a minőség felvigyázása. :o)

Így azonban, a gyár melletti kis bolt kiürítésével való próbálkozás után néhányan körbesétáltunk a... nem is tudom, falu, kisváros? Találtunk egy régi, szinte romos, nem is tudom, váracskát-kastélyt? Hmm, a dátummal ne foglalkozzatok, csak most tűnik fel, hogy rosszul lett beállítva. :o)



Kár, hogy nem újították fel, biztosan szép lenne, lehetne benne egy kis panzió, vagy közösségi ház...

Később aztán, miután mindenki kedvére feltankolt csokiból, ami összességében, állíthatom, tekintélyes mennyiséget tett ki, tovább utaztunk Pozsonyba, ahol aztán mintegy három órányi szabad foglalkozásra lettünk széteresztve.

Párom persze halomba fényképezte a pozsonyi villamosokat (ami még hagyján, mert jól néztek ki, és nem unalmasak), meg a síneket, váltókat... így jár az ember lánya, ha villamosvezető a párja.

Én sem tudtam megtagadni magam, leginkább a kézműves boltokat, és tartalmukat kattogtattam a memóriába.

Ezek a sárkányok drótból vannak:




Meg persze a várat, és kedves házakat is.


Oda a tetőteraszos lakásba szívesen beköltöznék, pláne, mert a vár alatt van.

Ilyen a látkép a várból -- érdekes lenne egy foltos takaró témájának, nem? :o) :

Ez a torony meg :

nagyon emlékeztet a veszprémi Tűztoronyra (utóbbiról kép a netről):


Persze nem maradhatott el a bizonyító erejű kép, hogy Pozsonyban jártam, még ha ilyen jó kis hunyorgósra sikerült is a napsütés miatt. Kéne már egy napszemüveg... évekkel ezelőtt esett szét a legutóbbi.



A kedves kis virágokat a kabátom hajtókáján pedig ajándékba kaptam, éppen Den narcisov, vagyis Nárcisz-nap volt, amint a plakátokról kiderült, az utcákon osztogatták a helyes kis kitűzőket. :o)


Szóval, volt érdekesség bőven, az idő is kellemes volt, kizökkentünk a mindennapokból, így feltöltődve térek vissza kis kreatív sarkomba, hogy új alkotásaimmal...

Folt. köv.