Van abban nem kevés igazság, hogy ha nincs saját terved, majd valaki megtalál a tervével, vagy valami ilyesmi. Két napig nem varrtam, gondolkodtam, mely tervemet kezdjem megvalósítani, és arra jutottam, hogy megmutatom, a homokóra blokkos babatakarót is meg lehet varrni fiús verzióban is. Eddig jutottam:
Ezen a ponton jött néhány megkeresés, tételesen: egy hosszúnadrág, egy rövidnadrág, egy csíkokból varrt táska, egy kötény, egy pár fogókesztyű és egy Minion-os táska.
Mivel Melikém volt a leggyorsabb, és be is vásárolt a rőfösben, az ő ötleteivel kezdtem. Ehhez kellett erősen feleleveníteni a ruhavarrási képességeimet.
Úgy kezdődött, hogy mikor megkapta a
táskáját tőlem, egyből kiötölte, hogy neki annyira tetszik a szürke anyag, hogy neki abból márpedig kell egy rövidnadrág, hajtókás alja megoldással. Próbáltam lebeszélni, mert ez sima vászon, tehát elég gyűrődős, és nem sztreccses, így nem lehet bármilyen fazont varrni belőle. De nem tágított, így Zsuzsi válogatott nekem nadrágokat a Burda gyűjteményéből, és készített szabásmintát is.
Én ugyan eredetileg azt mondtam, hogy csak gumis derekú nadrágot vállalok, mert abban aztán a keresztgyerekek miatt fenemód nagy a gyakorlatom, de beláttam, hogy vászonból nem varrunk olyat, mert az nem szép. Valamint közben hosszúnadrágra is vágya támadt fent nevezett nőszemélynek. Ráadásul amilyen mázlija volt, még kapott is a rőfösben az anyagból, pedig ennyi idő elteltével nekem sosem sikerül mégegyszer egy adott anyagból vásárolnom. Ez a szürke pedig eredetileg a
baglyos párnákhoz került beszerzésre...
A szabással nem volt gondom, de a cipzár... először ott fogtam a fejem, hogy mit vállaltam. Ja, meg még előbb a svédzsebeknél. De végül olyan szépen sikerült, hogy szó szerint, mint ha ráöntötték volna Melikére. Sajnos a parkettán nem mutat olyan jól:
Igen, ez itt capri nadrágnak látszik, de a valóságban ez hosszú nadrág, csak Melikém apróka... :o)
Az első próbánál beleszeretett a zseblapok anyagába is, olyannyira, hogy kitalálta, ebből pedig kell neki egy kis szalagszerűség, amit ráköthet az övbújtatóra, mert ezt meg kell mutatni.
A baj csak az volt, hogy abból a szürke masnis anyagból meg épp annyim volt, amiből a négy zseblapot ki tudtam sakkozni. Cafatnyi darabkák maradtak a szabás után. Így négy darabból ezt a kis masnibiszbaszt tudtam összehozni. Fel lehetne kötni így is, de kitaláltam egy kevésbé macerás megoldást is:
Mini biztostűvel rögzítjük a nadrágra a biszbaszt, és utána kötünk rá egy félcsomót:
Már a nadrágot is imádta M, de a masnibiszbasszal azt hiszem kivívtam az elismerését... :o)
Folt. köv.
