Minő szokatlan eset, ezek a tokok most nem bátyánk új telefonjához készültek, hanem az enyémhez. No, én már csak akkor cseréltem le a telefonom, mikor megbízhatatlan lett a mindennapi működése.
Ugyan az újon is van üvegfólia és műanyag borítás, én azért melóban és utazáshoz jobban szeretem, ha van rajt még egy védelmi vonal.
Első körben készült egy kapkodós, hogy vasárnap délután elkészüljön hétfő reggelre:
Mivel ezek a telefonok egyre nagyobbak (ami a kezünknek sem tesz jót ugyan, de ez miért is érdekelné a gyártókat?! ), gondoltam, ekkora tokot már a hosszanti oldalon nyitok inkább, hátha könnyebb lesz használni ( gyakorlatilag mindegy, azt kell mondjam pár nap használat után).
A bélése Garfield-os szatén (vagy mű-szatén, már ha van ilyen szó), hogy jobban csússzon bele és ki a telefon /ez sem jött be különösebben :o) /:
Ebben a méretben már tulajdonképpen boríték-táskának is tekinthetjük, ha nem a telefont raknám bele, elférne benne papírzsepi, rúzs, némi pénz és a kulcsaim.
Aztán némi influenzás szünet után elkészült a pepecselős változat, varrógéppel "hímzett" K betűvel, a szokásos rövid oldali záródással, és piros kockás béléssel:
Azt kell mondjam, bár nagy a telefon, mégis ez a forma nekem jobban működik. De a kockás sem marad kihasználatlan, Zsófi máris beleköltöztette a legújabb filctoll készletét. :o)
További telefontokokkal...
Folt. köv.
