A határidő csodákra képes, ez újra bebizonyosodott a héten, mikor Zsuzsi mondta, hogy péntek délután erre jár az a baba a szüleivel, akinek ajándékozná a kistakarót...
Így aztán egyik délelőtt szedtem elő egy puhára használt, de nem kopott fehér vászon paplanhuzatot, amiből hátlapot szabtam, flízem is csak darabokban volt, azokat összetoldottam, és hamar bebiztostűztem a három réteget.
Másnap sitty és sutty meg is steppeltem, nem túl sok átlós vonallal, ami a rögzítést biztosítja, a takaró puha marad ennyi varrat mellett és legfőképp a másodlagos mintát, miszerint a homokórák színei rózsaszín és fehér keretekként fognak közre egy-egy virágos blokkot, rendkívűl jól kiemeli:
Tegnap hamar körbeszegtem a széleit egy sötétebb rózsaszín pánttal, és ma reggel máris elszállíttattam a párommal, aki munkahelyen átadja unokaöccsnek, aki hazaszállítja, és remélhetőleg Jucusék sem érnek előbb oda, mint Zolika haza...
Folt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése